Rész, Fejezet

 1   1,  1  |        nyugotra, vagy keletre az én elveszett fiamhoz! Vigyél neki üdvözletet!…~
 2   1,  9  |            azon esetre testálta oda elveszett tehenét az egyszeri szegény
 3   1,  10 | templomsorról, majd a nagy-utcán át elveszett az országút porfelhõjében.~
 4   1,  12 |            piroslani fog.~De Lacira elveszett e hír bûbája, mert mikor
 5   1,  13 |             a maga teljes egészében elveszett az emberiségre és a tudományra.
 6   1,  13 |      tartotta Druzsba is. Hanem hát elveszett az esze és nem is érdemes
 7   1,  16 |           leányokkal. Fesztelensége elveszett. Míg tekintete bizonytalanul
 8   1,  17 |            a cip-cip hordó oda van, elveszett.~Tudom, lesz rám neheztelés
 9   1,  17 |     paripájáról.~Mind jobban-jobban elveszett a szem elõl. Még úgy fél
10   1,  25 |           meg; a pakktáskája örökre elveszett, de egy igazság elõkerült,
11   1,  26 |             teljes értelme egyelõre elveszett elõttem, hanem késõbb, vacsora
12   1,  31 | keresztényeknek épületes látvány az elveszett juh föltalálása és hazavitele.~
13   1,  33 |            se Szaláncra, se sehova, elveszett örökre; még hírét se hallották
14   1,  34 |          annyit jelentett: »a csata elveszett.«)~A Hunnia likvidált. Apró
15  II,  5  |           élesen nyerít fel a mezõn elveszett anyja után, az Ezékiel bácsi
16  II,  5  |            sem tudott hírt mondani. Elveszett nyomtalanul, mint a legendák
17  II,  13 |             a vészkiáltás. - Minden elveszett...~De a védangyal siet.~
18  II,  36 |        bankjegyet nem találtam meg, elveszett, odavan nyomtalanul, s Viellent
19  II,  74 |   kisasszonya rám nézve tökéletesen elveszett.~A másik Borcsám a fõvárosban
20  II,  93 |             kutyám! Istenem uram, õ elveszett! Itthagyott engem! Az én
21  II,  93 |             paraszt. - Itt hozom az elveszett jószágot, amit az újság
22 III,  18 |                                  AZ ELVESZETT NYÁJ~1882~Ki ne ismerné
23 III,  18 |            hézagon, s íme ott látta elveszett nyáját, amint a ködben gömörödött.~
24 III,  46 |           csak hûlt helye volt már. Elveszett, oda van!~A rémület meghalványította
25 III,  46 |       Jövõk-menõk a fejüket rázták. Elveszett az, vége van annak örökre.~
26 III,  46 |           Csákót - mert hátha mégis elveszett volna?~
27 III,  75 |         Borcsa nénivel együtt, hogy elveszett.~De már erre dühbe jött
28 III,  99 |             Terézia idejébõl, de az elveszett. A megyei mérnökök, akik
29 III,  103|         Lytwa volt. Hanem ez a neve elveszett. A XVI-ik század óta Csábrágnak
30 III,  114|            öreg asszonyság. - Murzu elveszett! Oh, a hálátlan!~S most
31 III,  114|         Miért is nyugodnám bele? Ha elveszett, elõ kell keríteni. Ki kell
32 III,  114|           szalagom?~- Mikor a kutya elveszett, asszonyom, akkor e szalag
33  IV,  2  |             csináljon, s ez úton az elveszett birtokrészt visszaszerezze.~
34  IV,  5  |         hátha a szegény Csákó mégis elveszett volna!~Ilyenformán volt -
35  IV,  63 |         hogy ez a különös világrész elveszett, csak az a kérdés még, nem
36  IV,  96 |        elárultatnék, a város örökre elveszett, s vele mi is valamennyien.~
37  IV,  118|       minden ettõl függ, hát minden elveszett.~Legfeljebb azt tehettem