Rész, Fejezet

 1 III,  1|       Selmecbányán. A hegyen lakó Csemez Stevónak egy órával korábban
 2 III,  1|     hasonló lelki-testi barátjuk, Csemez István chemiae-professor
 3 III,  1|           azon bámulok, hogy maga Csemez István úr is nem lett szerelmes
 4 III,  1|          kollegája nézetét vallja Csemez úr is, de azon lényeges
 5 III,  1|          egyedüli helyes rendszer Csemez úr szerint, melyet kötelességének
 6 III,  1|        Luppán urakat mutatva be - Csemez professzor úr közbül esik
 7 III,  1| bevezetésben említé, ma délutánra Csemez úr vendégei voltak egy kis
 8 III,  1|        aranycsinálón« volt a sor. Csemez urat így nevezték azon tulajdonságaért,
 9 III,  1|           szakadó csapásait, hogy Csemez úr helyén látja csodálkozásának
10 III,  1|           Krisztina.~Maga a derék Csemez úr is, kit pedig az arany
11 III,  1|           arany, a - Krisztinka«, Csemez úr vérszemet kapott s csodálatos
12 III,  1|         ki magát. Elviszik tõled!~Csemez úr megütõdve mereszté szemeit
13 III,  1|        elõbbi állításodat illeti, Csemez Stevo barátom, az, szerény
14 III,  1|         áll… meg vagyok gyõzõdve, Csemez Stevo barátom, hogy elhamarkodott
15 III,  1|          Stevo! Könnyen megtörik!~Csemez úr ásított és azt mondta
16 III,  1|          amennyit Krisztina nyom.~Csemez úr hamiskásan hunyorított
17 III,  1|           ejtetett meg Csutkás és Csemez úr közt. Ennek is már körülbelül
18 III,  1|          már arra Csutkás úr, tán Csemez sem.~Krisztina pedig olyan
19 III,  1|       elég? Te nem mondod, lovag. Csemez sem mondja, én sem mondom. -
20 III,  1|          megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét, behunyta szemeit,
21 III,  1|          sötétben várta a választ Csemez úrtól, ki zavartan nézett
22 III,  1|    mondasz ehhez, Luppán? - kérdé Csemez úr hanyagul, a lovag felé
23 III,  1|        elereszté a Krisztina és a Csemez kezeit s egy irtóztató pillantást
24 III,  1|          betû a leányszív, nemde, Csemez? Betû, mely néma, mégis
25 III,  1|           Barátaim! - szólt közbe Csemez úr, komoly arcot vágva,
26 III,  1|           milyen malheur!«~Csupán Csemez úr tartá meg hidegségét,
27 III,  1|         mint a hárompróbás arany. Csemez István pedig igazi férfi.~
28 III,  1|   Krisztina. Te is hallani fogod. Csemez István nem titkolódzik,
29 III,  1|     vonásaiban akart gyönyörködni Csemez, bízvást kiakaszthatta volna
30 III,  1|           a nyomott hangulatot, s Csemez úr, mindenkinek helyet csinálva
31 III,  1|        elõnyöm is legyen. Az öreg Csemez makacs fejû ember s nincs
32 III,  1|         Ábránd! Ez ábránd, Stevo!~Csemez úr megbotránkozva tekintett
33 III,  1|       percig nõvére mellett, ki a Csemez szavai után, melyek semmi
34 III,  1|     Nyugalommal kelt föl s lépett Csemez elé.~- Meghallgattam önt -
35 III,  1|       aranyat.~- Ah, ah! - kiáltá Csemez úr meglepetve. - Te meghozod?~-
36 III,  1|        jött válasz. Azóta az öreg Csemez is meghalt s a szép Krisztina
37 III,  1|     aranyat,~Hej, minek is ássa!…~Csemez Tini arcán~Mindenik fövényszem~