Rész, Fejezet
1 1, 8 | mindinkább elhatározóbb alakot kezdett ölteni; az utcán
2 1, 9 | úr fülei által fölfogható alakot adni.~- A grófot nem Teléry
3 1, 11 | ragadva az elõtte álló köpcös alakot (nini, az bizony a lohinai
4 1, 23 | legott megpillantotta az alvó alakot. A szeme be volt hunyva,
5 1, 27 | minden szökellésénél más alakot vált. A szél letört valahol
6 1, 27 | fölépíteni a cipõk fölé az alakot is, elõbb a kék szoknyát (
7 1, 27 | közelednék, ne lásson két emberi alakot.~A báró egy kis zsámolyt
8 II, 2 | látni egy õsz, mosolygó alakot - Gaillard apót.~Úgy szeretik
9 II, 9 | gondolkozott, hogy az egyik alakot le fogja onnan vakarni.
10 II, 10 | merek most akkora robostus alakot elõkaparítani tárcának,
11 II, 13 | emelkednek, melyek némi regényes alakot kölcsönöznek a kisded erõs
12 II, 13 | mélyen nyugovának, csak egy alakot lehet ébren látni a sátor
13 II, 22 | puskalövésnyire, egyszerre három alakot vett észre Hagymás Péter.~-
14 II, 26 | volt valaha, ami az igazi alakot adta annak egykor.~E szegény
15 II, 51 | szemüvegét, hogy az elõtte álló alakot vizsgálja.~- Nos?~- Én egészen
16 II, 60 | Lehajlik, nézi, vizsgálja az alakot. Sejtelmét mindinkább valósulni
17 II, 99 | latba nem vesz senki, míg alakot nem nyer, - de annak, aki
18 II, 99 | bútordarab megszólította, alakot adva képzelõdéseinek: ott
19 II, 99 | legszentebb szó, csak az alakot kereste még, a külsõ mezt,
20 II, 109| szemeim elõtt az excellenciás alakot, s én találomra léptem be
21 II, 112| gondolat, mely nem talál alakot, a fájdalom, melynek nincsen
22 II, 125| láttam-e valahol ezt az alakot? Ahá, az a mr. Snagsby.
23 II, 127| latba nem vesz senki, míg alakot nem nyer; de annak, aki
24 II, 127| minden zig-zug megszólította, alakot adva képzelõdéseinek; ott-ott
25 II, 127| legszentebb szó, csak az alakot kereste még, a külsõ mezt,
26 II, 140| világosan kivettem a két mozgó alakot, ha kissé beljebb húzódtak.
27 III, 1 | a letiport hernyó, csak alakot ölt. Szeresse ön azt, akit
28 III, 1 | káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, melynek
29 III, 1 | egy szurtos, falujabeli alakot pillant meg örömben úszó
30 III, 3 | aba-posztóba öltözött, szurtos alakot, ki azt fogja mondani annál
31 III, 14 | hazaértem, valami sötét alakot láttam fel s alá járkálni
32 III, 67 | volna már e sovány, vézna alakot nagy utcai tömegtõl bámultatva
33 IV, 56 | bírtam kivenni azt a néhány alakot, akik bent álldogáltak.
34 IV, 84 | virtus és mellbe lökte az alakot, rákiáltva, hogy:~- Félre
35 IV, 104| s a néphit szerint ezer alakot öltve.~Pedig már beteg volt.
36 IV, 139| azt a bizonyos hitregei alakot is, aki bõrt lopott imitt-amott,
37 IV, 151| tárgyakat, amik egészen más alakot kapnak. Két vasból készült
|