Rész, Fejezet

 1  II,  36|          EMBER?~1877~(Igaz történet)~Lemonin György gazdag kereskedőnek
 2  II,  36|         egytől egyig szerették a két Lemonin testvért, kik dacára, hogy
 3  II,  36|          hogy Károly csak mostohafia Lemonin asszonynak, mit sem változtatott
 4  II,  36|           fedezhette volna fel úgy a Lemonin házaspár, mint a fiúk részéről
 5  II,  36|       viszonyból származott volna.~A Lemonin család úgyszólván mintája
 6  II,  36|            alig van története.~A két Lemonin fiú minden nagyobb följegyzésre
 7  II,  36|            munkák szerzői: az egyiké Lemonin Harry, a másiké Lemonin
 8  II,  36|              Lemonin Harry, a másiké Lemonin Károly.~A tanulók lelkesedve,
 9  II,  36|          melyik a különb ember a két Lemonin közül?~Mindenki szerette
10  II,  36|             a különb munka, s melyik Lemonin a különb gyerek.~A Lemonin
11  II,  36|           Lemonin a különb gyerek.~A Lemonin fiúk egyszerre híres emberek
12  II,  36|            befolyás nélkül magokra a Lemonin testvérekre sem, mind a
13  II,  36|        párbeszéd késõ este történt a Lemonin testvérek közt. Károly már
14  II,  36|           udvarról.~- Vezessen fel a Lemonin testvérekhez.~- Ily késõ
15  II,  36|              történt? - kiálta a két Lemonin részvéttel.~Dick még jobban
16  II,  36|           történt. Tudom, hogy a két Lemonin keblében nemes szív dobog.
17  II,  36|          segít semmi, semmi...~A két Lemonin sápadtan, remegve nézte
18  II,  36|      választom a gyalázat helyett?~A Lemonin testvérek némán, sápadtan
19  II,  36|     becsületérõl és életérõl van szó Lemonin Károly tudja a maga kötelességét.
20  II,  36|           kérdés felett, hogy melyik Lemonin a különb ember: mondd meg,
21  II,  36|         ember: mondd meg, Dick, hogy Lemonin Harry odalépett Lemonin
22  II,  36|              Lemonin Harry odalépett Lemonin Károly elé és azt mondta:
23  II,  36|           ember kettõjök közt.~A két Lemonin fiúnak édes álma lehetett
24  II,  36|        atyjukat, az öreg, becsületes Lemonin Györgyöt dúlt arccal, anyjokat
25  II,  36|              két fiú kérdõleg nézett Lemonin Györgyre.~- Úgy van! A rossz
26  II,  36|              édes fiam - egészíté ki Lemonin György.~- A legfõbbet tehát
27  II,  36|         történhetett mindez?~Az öreg Lemonin György aztán elõadta részletesen
28  II,  36|            tömegesen jelentkezõknek. Lemonin György ekkor mindenét, földjét,
29  II,  36| eshetõlegesen célszerû intézkedésbe.~Lemonin György figyelmesen elolvasván
30  II,  36|              érte az isten! - kiáltá Lemonin György kenetteljesen.~E
31  II,  36|                Hogyan, uram? - kérdé Lemonin úr.~- Elvesztette állását,
32  II,  36|                 Oh, uram! - viszonzá Lemonin György - pénzemet visszakapva
33  II,  36|             és pokol - mondá az öreg Lemonin jókedvûen - de hát mért
34  II,  36|       végezzük. Ezer mennykõ! Õ is a Lemonin György gyermeke e perctõl!
35  II,  36|             Azt, hogy most már három Lemonin közül kell találgatnom:
36  II,  36|           csókjaival áztatva az öreg Lemonin György kezét.~