Rész, Fejezet

 1   1,  32|    faluból. Ez a kedélyes cimbora Kobolinszky Turibius volt, lengyel származású,
 2   1,  32|           nem nagyon kedvelte, de Kobolinszky nem sokat törõdött azzal,
 3   1,  32|        azt a másik nap lerontotta Kobolinszky. Csendes, alig észrevehetõ
 4   1,  32|        kerül a föltétlen hatalom.~Kobolinszky anyagi dolgai átkozottul
 5   1,  32|       útjaik keresztezik egymást.~Kobolinszky sokkal átlátszóbb volt,
 6   1,  32|    átlátszóbb volt, mint a másik. Kobolinszky egyszerû, léha fickó, aki
 7   1,  32|         ítélte meg õt Szoltsányi. Kobolinszky ellenben nagyra taksálta
 8   1,  32|         zsirált Kobolinszkynak és Kobolinszky a határidõre nem fizetett,
 9   1,  32|          még mit! - szisszent fel Kobolinszky, görcsös kacajjal, fenyegetõleg. -
10   1,  32|          tán nem? - kiáltá élesen Kobolinszky.~Sajátságos cinikus mosoly
11   1,  32|       rajta. Hajts tovább, János!~Kobolinszky nagy fúriában hajtatott
12   1,  32|          mert rosszul érzi magát.~Kobolinszky dúlt-fúlt. Nagyon elkeserítette
13   1,  32|           A pezsgõ elõtermett, és Kobolinszky elkezdte a maga szokásos
14   1,  32|           az idõtõl kezdve.~- Oh, Kobolinszky, ne gyötörj ezzel a te hosszadalmasságoddal.
15   1,  32|     sápadt lett, mint a kísértet.~Kobolinszky átható pillantást vetett
16   1,  32|          azzal a kívánsággal jött Kobolinszky, hogy cseréljenek lovat.
17   1,  32|      nagyon szép szürkéje volt, a Kobolinszky lovai ellenben nem értek
18   1,  32|        közt negyven forintnál, de Kobolinszky megtörte az ellenállását.~-
19   1,  32|         sem említette, valamint a Kobolinszky fölfrissült barátságát;
20   1,  32|          magasztalta a kasznárnét Kobolinszky, aki valamely ügyben fölkereste
21   1,  32|          Gazember! - ordított fel Kobolinszky, az asztalra csapva. - Te
22   1,  32|      szívedet kinyissad.~A ravasz Kobolinszky kisejtette, hogy ez a házasság
23   1,  32|          esetem. De ne nevess ki, Kobolinszky. Hiszen te ismersz, hogy
24   1,  32|       gyáva vagyok. Isten az oka, Kobolinszky, senki más; õ osztotta szét
25   1,  32|     megismer. Szégyenlem mondani, Kobolinszky, de tény, fölismerte bennem
26   1,  32|        bolond vagy - kiáltott föl Kobolinszky a szakember biztonságával. -
27   1,  32| Szerencsére dél felé meglátogatta Kobolinszky. Ezer kísértés incselkedett
28   1,  32|    õrzötte, hogy semmit se szólt. Kobolinszky különben azt jött jelenteni,
29   1,  32|           meg a pénzt? - kérdezte Kobolinszky.~- Hát próféta vagyok én,
30   1,  32|      titokból.~- Okos ember vagy, Kobolinszky. Amit te egyszer megmondasz,
31   1,  32|           van. Fránya fickó vagy, Kobolinszky.~Az öt óra lassan-lassan
32   1,  32|           lenni. Hiszen megmondta Kobolinszky, hogy az asszony ok nélkül
33   1,  32|           csönd. Hanem a bolondos Kobolinszky egyszer csak fölkereste
34   1,  32|      Éppen nála volt egy délelõtt Kobolinszky, aki valóságos totumfac-ká
35   1,  32|       lehet az õ embere.~- Eredj, Kobolinszky, mondd meg a szakácsnénak,
36   1,  32|     pillanatban benyitott az öreg Kobolinszky.~- Asztalon a leves, bruderkám!