Rész, Fejezet

 1   1,  2  |            Kálmán.~Sásdy Feri arca kigyúlt a haragtól.~- Ügyvéd úr, -
 2   1,  8  |            nagyot dobbant, s arcom kigyúlt. - Ilyen vagy te!~Ilyennek
 3   1,  11 |           a jelzett éjjel, s mégis kigyúlt a község pajtája. Szerencsére
 4   1,  11 |       magammal - folytatta hévvel, kigyúlt arccal -, neked élek, még
 5   1,  13 |            máskor gyáva ember arca kigyúlt, alakja kiegyenesedett,
 6   1,  14 |            jön, õ jön!~Arca, szeme kigyúlt az örömtõl, fürgén szökött
 7   1,  18 |         Olyan lett az arca, mint a kigyúlt fáklya. Lesütötte a szemeit
 8   1,  20 |          freccsenésbõl.~Moronyiban kigyúlt most a harag, arca vörös
 9   1,  25 |     pozíciód?~Az öreg úr szemeiben kigyúlt az a bizonyos kevély fény:~-
10   1,  27 |     méltóságos úrnak.~A báró szeme kigyúlt haragos zöldes fényben.~-
11   1,  32 |           beszélj - hebegte a báró kigyúlt arccal.~- Mert ha nem akarna
12   1,  34 |           megállott, s a lány arca kigyúlt, mint egy égõ fáklya.~A
13  II,  25 | argumentumot. Tóth Ede sápadt arca kigyúlt; köhögését elfojtotta, nehogy
14  II,  38 |       dolga.~A Margit szeplõs arca kigyúlt a harag, düh és szégyen
15  II,  67 |           és érdekes, most pirosra kigyúlt arcával, mint egy igazi
16  II,  120|        fráter.~A fiatal Dankó arca kigyúlt, ökle hevesen mozdult, homlokán
17  II,  132|        kiáltott fel Katica, s arca kigyúlt, szemei ragyogtak az örömtõl.~-
18 III,  18 |           menny ott, ahová lépett, kigyúlt, vérvörös lett, ahová nézett.~-
19 III,  19 |      elkezdett róla beszélni, arca kigyúlt, szavai zománcot, erőt nyertek,
20 III,  96 |          az ötletét, lassan-lassan kigyúlt a tûz szemeikben.~Igali
21 III,  100|       Valami ez, Titli!~Húsos arca kigyúlt, jóságos derû ömlött el
22 III,  102|       hajáról a vállára, elém tûnt kigyúlt, bõsz arca, azt hittem,
23 III,  109|          nagynak képzeltem én azt. Kigyúlt arccal, dobogó szívvel gondoltam
24 III,  110|            megfehéredett, hol újra kigyúlt. Szemei teljes fényben ragyogtak,
25 III,  148|          az ötletét, lassan-lassan kigyúlt a tûz szemeikben.~Bory Imre
26 III,  148|           csillámló fény, a hírnév kigyúlt körülte lobogó lánggal.~
27  IV,  1  |      minden asszonyi ruhasuhogásra kigyúlt az arcom, pedig nem tartoztam
28  IV,  1  |   betöltött mindent.~Az estcsillag kigyúlt a Tóthék pajtája fölött.
29  IV,  10 |         valahol messze. Az ég alja kigyúlt esténkint vérpirosra, s
30  IV,  10 |            Kivette zsebkendõjét, s kigyúlt arccal letörölgette a forró
31  IV,  27 |    megsercent a falon, s egyszerre kigyúlt a fény, bevilágítván a kis
32  IV,  63 |        Szemeim felragyogtak, arcom kigyúlt mialatt elbeszéltem neki
33  IV,  120|         ezzel õ is elindult.~Arcom kigyúlt most, mint a láng. Vakmerõn
34  IV,  140|        láttam, hogy halovány arcán kigyúlt a láng, s hogy a szemeiben
35  IV,  146|            virágját, miközben arca kigyúlt, mint a fáklya.~A színésznek
36  IV,  152|        lázban égtek, halovány arca kigyúlt, mint a fáklya és apró ujjaival