Rész, Fejezet

 1   1,  1  |    karójához s félénk, tompa hangon kiáltja a síró leánynak:~- Hallod-e,
 2   1,  1  | felráncigálja szendergésébõl és azt kiáltja neki a fülébe mennydörgõ,
 3   1,  9  |            még többet?~- Nem, nem - kiáltja megsemmisülve a vallatott.
 4   1,  9  |          Add meg magad, Jasztrab! - kiáltja Bornemisza már messzirõl. -
 5   1,  9  |     lövöldözéssel, Jasztrab fiam, - kiáltja rá bátor, csengõ hangon. -
 6   1,  9  |             fog.~- Add meg magad! - kiáltja Gerge már messzirõl. Érted
 7   1,  9  |     lövöldözéssel, Jasztrab fiam! - kiáltja rá bátor csengõ hangon. -
 8   1,  9  |                Servus humillimus! - kiáltja az eléje vidáman. - Quo
 9   1,  13 |               Hát mégis itt vagy? - kiáltja. - Hát mégse viszed el a
10   1,  15 |            Ember vagy, Gergelykém - kiáltja Ujlaki s leugrik a lováról,
11   1,  18 |       meghallgatni, mikor az éjfélt kiáltja. Azért biztatta ezzel, mert
12   1,  19 |         Mikor másnap jön, messzirõl kiáltja: »Közel ne jöjjön hozzám,
13   1,  20 |            Mindennek vége köztünk«, kiáltja és visszafordul nagy mérgesen,
14   1,  23 |           van, domine Prakovszky? - kiáltja nagyapám a kocsiról.~Az
15   1,  27 |     apostolorum, domine Horváthy? - kiáltja vidáman.~- Különös esetünk
16  II,  21 |             kakas, Örzsike kedvence kiáltja eléje az éjfélt, mert bizony
17  II,  38 |         idegen nemzet szülöttje azt kiáltja a magyar fõúrnak: Éljen
18  II,  44 |         mintegy félóra múlva el nem kiáltja magát:~- Az állomáshelyre
19  II,  62 |        Hallgasson, szerencsétlen! - kiáltja közbe a fiatalabb tiszt -
20  II,  73 |     pincérnek csenget.~- Fizetni! - kiáltja.~Majd magában dörmögi szaggatottan:~-
21  II,  85 |            Jaj, húzz ki, jó vitéz - kiáltja nyöszörgõ hangon a boldogtalan -,
22  II,  95 |            asszonyunk.~- Elviszem - kiáltja vadul az öreg. - Rögtön
23  II,  103|        futni kezd: »víz, juj, víz!« kiáltja kétségbeesve.~- Persze most
24 III,  1  |            minden… Éjjel a sötétség kiáltja, reggel a fák levelei suttogják,
25 III,  1  |             fog.~- Add meg magad! - kiáltja Gerge már messzirõl. - Érted
26 III,  1  |     lövöldözéssel, Jasztrab fiam! - kiáltja rá bátor, csengõ hangon. -
27 III,  5  |             Bizi, a fösvény Bizi! - kiáltja az Andris gyerek a Gughiék
28 III,  33 |          semmi.~- Persze, tévedés - kiáltja a férj rikácsoló hangon -,
29 III,  33 |          megyek.~- Isten hírével! - kiáltja a férj.~Az asszony a dühtõl
30 III,  62 |            szilajan.~- Tizennégy! - kiáltja bele a gavallér fõfiskális.~
31 III,  118|          Hahó, hahó gonosz ember! - kiáltja vidáman, Feri bácsi mindkét
32 III,  136|           Nosza fegyverre gyorsan - kiáltja a vitéz Lábatlan Gergely,
33 III,  136|      Bolonddá tett kend bennünket - kiáltja rá szemrehányóan Lábatlan
34  IV,  20 |           minden porcelántányér azt kiáltja a kiállításon: »Rendjelet
35  IV,  127|      királynõ adományozása, aki azt kiáltja a Kis Károlyra rohanó Forgácsnak:~
36  IV,  152|           fogja el. »Soha ilyet!« - kiáltja hahotázva, finom selyemkeszkenõjével