Rész, Fejezet

 1  II,  13|       németországi hadsereg vezére, Germanicus, hallván a lázadás kitörését,
 2  II,  13|              Le a császárral! Éljen Germanicus!«~Gordian felköté ősi kardját,
 3  II,  13|              Le a császárral! Éljen Germanicus!« hangzott a lázadók ajkairól.~»
 4  II,  13| csillapodjatok.«~»Soha! Soha! Éljen Germanicus, a trónra fel vele!«~»Rómaiak!«
 5  II,  13|        igyekezett hangját felemelni Germanicus »én, a császár fogadott
 6  II,  13|           be a halálthozó gyilkot.«~Germanicus kirántá kardját s azt saját
 7  II,  13|           trónon, hideg udvaroncok! Germanicus a táborban, érte meghalni
 8  II,  13|         rómaiak diadalünnepet ültek Germanicus megérkezésén. Örömrivalgva
 9  II,  13|             érkezett Rómába, melyen Germanicus.~A germán légiók parancsnoka
10  II,  13|          meg.~»Értem, nagyon értem, Germanicus! Elõbb ésszel, azután karddal.
11  II,  13|          elõtt. Tiberiust Drusus és Germanicus vezeték karjaikon. Háromszoros »
12  II,  13|        napja volt. Örömét nevelte a Germanicus eltávolítása a veszély örvényébe.
13  II,  13|             néptõl, úgy szerettetik Germanicus.~Õ a vezérben vetélytársat
14  II,  13|        kardot ránték fogadott fiad, Germanicus ellen, és rántok bármikor.~
15  II,  13|          már a tenger habja röpíték Germanicus hajóit; õ ment; egy szent
16  II,  13|   kétértelmûleg viselte magát, hogy Germanicus jónak látta õt meginteni,
17  II,  13|             és intéseit megvetette, Germanicus Syriábóli eltávozását parancsolta.~
18  II,  13|              Korábban fog eltávozni Germanicus a világból, mint én Syriából.«~
19  II,  13|           de a jóltevõ álom kerülte Germanicus szemeit. Nem hagyták aludni
20  II,  13|           aludni a rémképek, melyek Germanicus elméjét elfoglalák. Ott
21  II,  13|            meg vajon minõ lehet?...~Germanicus felébredett, valamit keresett
22  II,  13|            cifrázatú kard nyugovék. Germanicus elsõ pillanatra megborzadt
23  II,  13|           atyád ölelõ karjai közé.«~Germanicus baráti kézszorításra méltatta
24  II,  13|        vannak embereim?«~Gordian és Germanicus a sátor belsejébe tûntek
25  II,  13|          tûntek el.~*~Fél óra múlva Germanicus 12 bajnoktól kísértetve
26  II,  13|             mulatság zajába vegyült Germanicus nem látszott észrevenni.~
27  II,  13|              Éljen a világasszony!«~Germanicus fenékig üríté poharát, azután
28  II,  13|             tudott lekelni lováról. Germanicus beteg volt, társai némán
29  II,  13|        fenyegetõ zúgás hallatszott. Germanicus intett, hogy beszélni fog:~»
30  II,  13|         sátor elõtt.~Sötét éj volt. Germanicus harcosai már mélyen nyugovának,
31  II,  13|         következõ õr társát vérben, Germanicus holttestét pedig fej nélkül,
32  II,  13|        beszárnyalta egész Ázsiát, s Germanicus halálán gyászba merültek
33  II,  13|              Légy jobb Apádnál!«~Ez Germanicus véghagyománya saját fiának.~
34  II,  13|        Tiberius még nem vette hírül Germanicus halálát, ámbár azt jól sejtette,
35  II,  13|         hogy a közvélemény õt tartá Germanicus titkos gyilkosának.~Öröme
36  II,  13|  ólom-szekrényt, melyet felnyitván, Germanicus véres feje gurult a fejedelmi