Rész, Fejezet

 1   1,  2  |            Köszönöm, öreg úr, nem eszem.~Kálmán és Béla mosolygó
 2   1,  11 |        dörmögte a bíró. »Eláll az eszem, hogy mit akar«, töprenkedék
 3   1,  14 |            magamtól is volt annyi eszem, hogy letettem a nevemet;
 4   1,  19 |     kapitány volnék, nekem is más eszem volna.« »No, ha csak az
 5   1,  20 | elérzékenyülve. - Nélküled én sem eszem, nem esik jól.~És lecsapta
 6   1,  21 |          nekem megvan a hozzávaló eszem, hogy ne bántsanak.~- És
 7   1,  22 |          lesz belõle. Van énnekem eszem, Kriska. Nem halok én meg
 8   1,  23 |    Krizsnócon egész augusztusban. Eszem nem vetett többé ezekre
 9   1,  23 |          boldogságából? Jobbízûen eszem én akkor, vagy jobban alszom
10   1,  26 |            az anyaföldnél. Én nem eszem veled, nagy úrral egy tálból
11   1,  27 |            Oh jaj, nincs elegendõ eszem«, pedig milyen kevés a valóban
12   1,  28 |        valahogy összezavarodik az eszem, és azt mondom Nikolájnak:
13   1,  34 |          is. Ejnye, sógorasszony, eszem a szentjét, de bearanyozni
14   1,  35 |          ember létemre sohase nem eszem almát. És nem iszom almabort.
15  II,  5  |           Hallgassuk mi is.~- Hát eszem a vérit öcsém, meg sógor...
16  II,  5  |           legjobb prókátorához... eszem a vérit!~Ehhez a kemény
17  II,  5  |       mindent megfontolva teszek. Eszem a hét csillagját! Azt én
18  II,  7  |   folytonosan.~»...Eresszétek meg eszem ártézi szökõkútját, hadd
19  II,  24 |         nem szabad nõül venned.~- Eszem ágában sincs.~- Egészen
20  II,  40 |        elvi kérdés. Én elvbõl nem eszem karfiollevest. A pörköltet
21  II,  43 |    mindnyájatokat, hogy nem bírom eszem, de kivált szívem szerint
22  II,  86 |      sikította bele Cserpák.~- Az eszem legyûrte Gilagót. Hallgassatok
23  II,  88 |    szegedi emberen.~No, de csilaj eszem! sorjába menjünk az eseményeken!~
24  II,  114|           méltóztatik, vagy az én eszem kezd megzavarodni, hogy
25 III,  1  |      amint ön elment, csak annyit eszem, hogy éhen ne haljak. Istenem,
26 III,  57 |        Hozd ide, hadd legyen itt.~Eszem ágában sem volt, beszéltem
27 III,  109|         véletlen, hogy fölléptem. Eszem ágában sem volt törvényhozóvá
28 III,  122|         van dolguk. Igaz, hogy az eszem sincs a helyén… Szegény
29  IV,  20 |      méltányolta, hogy volt annyi eszem, elmozdulni Tiszának a lába
30  IV,  48 |     írótól, beleveszne abba az én eszem. Egyet se tudok én azokból
31  IV,  105|        Ezen a témán csavargott az eszem egész este, ezzel is dõltem
32  IV,  111|             Köszönöm alássan, nem eszem - dadogta és a foga összevacogott.~-
33  IV,  126|        közbeszólásoknak.~- Nem az eszem ment el, atyafiak, hanem
34  IV,  128|   homlokát, mintha mondaná: »Édes eszem, ne kötekedj.«~Végre vidáman
35  IV,  138|       kóvályog e termekben), hogy eszem rögtön átgyúrta a dolgot
36  IV,  151|      elrendelték, hogy ha egyebet eszem édes tejnél, halálfia vagyok.~