Rész, Fejezet

 1   1,  17 |     senkinek.~- Itt van megírva - s elém teszi említett cikkem e
 2   1,  23 |           alatt, azt most egyszerre elém tálalták. De a részletek
 3   1,  25 |         emlékeknek, melyek útközben elém tolultak az egyes vidékeknél,
 4   1,  26 |      aprósága a diákéletnek szökött elém, a cserebogár-malmocska,
 5   1,  30 |      aprósága a diákéletnek szökött elém, a cserebogár malmocska
 6   1,  31 |            De mit csináljunk? Isten elém hagyította a bajt. Én át
 7   1,  32 |          Jaj az életének, ha valaha elém kerül.«~Egy-két évig nem
 8  II,  10 |     messzirõl mosolyog az ábrázatja elém:~- Szervusz, barátocskám.
 9  II,  89 |          barátságosabban mosolygott elém. - Jutalmul meghíttam ebédre.~
10  II,  108|             a szántóföldek barázdái elém terülnek, mint egy érdekes
11  II,  130|            fogott körül, s az egyik elém állva, kezével a vállamra
12  II,  130|             zord képû porkoláb jött elém, s annak intésére a rendõrök
13 III,  14 | hazakerültem, egy sötét alak állott elém, nagy bozontos szakállal,
14 III,  45 |       jobbra-balra, midõn egyszerre elém áll egy sárga kabátos úr
15 III,  102|         újra a »tisztikar albumát«. Elém csapódtak a megunt ismerõs
16 III,  102|        többedmagával a határig jött elém Terepetye Mihály lóháton,
17 III,  102|            sötét hajáról a vállára, elém tûnt kigyúlt, bõsz arca,
18 III,  105|                kérdé a házúr, amint elém jött.~- A Jókai »Lõcsei
19 III,  124|             nevetve, mialatt Kázmér elém tolta az összes napilapokat,
20 III,  126|           újra megnyílik az ajtó, s elém toppan zordonan maga az
21 III,  127|           át a színfalak közé.~Mari elém jött messzirõl, és nyájasan
22 III,  132|       folyosón, aki legelébb gurult elém, Papszász György, éppen
23  IV,  13 |            õ kikereste, s odalökött elém egy skatulyát.~Felnyitom,
24  IV,  13 |       középsõ kõoszlopot, egyszerre elém bontakozik a múlt havi dráma.~
25  IV,  24 |       felviszik a pakkomat, kiugrik elém fürgén, kacéran egy csinos
26  IV,  41 |          tetszik? - kérdé az utóbbi elém lépve.~- A háziurat keresem.~-
27  IV,  41 |           birtokot?~Izgatottan tolt elém egy sonkás tányért.~- Nem
28  IV,  49 |      fogadott. Puha kalácsot tettek elém, s finom hideg malacpecsenyét
29  IV,  85 |        rugdosta őket. - Ne merjetek elém jönni többé!~Üvöltve, nyögve
30  IV,  90 |             hóna alatt, azt letette elém az asztalra s apró barna
31  IV,  100|           ismét begurult az öreg, s elém állt, apró szúrós szemeit
32  IV,  115|     künnsétálnék a Hatvani utcában, elém rohan Ráth Károly:~- Megkapták-e
33  IV,  120|       bokrok között, egyszerre csak elém tûnik a tisztáson Erzsike
34  IV,  137|           vásár volt), egyszer csak elém ugrik egy zömök fürge legényke
35  IV,  139|          micsoda vakító fény tárult elém. A bagdadi mesés kék barlangban
36  IV,  142|         Klamarik úrnak: »Vezessétek elém a Plutót, hadd tekintsem