Rész, Fejezet
1 1, 12 | lesz már a világból, ha a veréb támadja meg a sólymot?~A »
2 1, 12 | emberek is?~- Azok is.~- De a veréb csak nem kisebb?~- Az is
3 1, 23 | egy röpülésre készülõdõ veréb. Egyszer csak kiesett a
4 1, 31 | a patakra járt inni egy veréb, egy teljesen fehér, õsz
5 1, 31 | egy teljesen fehér, õsz veréb, mintha bemeszelték volna;
6 1, 31 | csontokon csámcsogott, a veréb is bent volt és vígan ugrándozott
7 1, 31 | odatipegett megnézni, a fehér veréb mindenütt utána, de annak
8 1, 31 | jó karban vannak. A fehér veréb egy idõ óta már hálni is
9 II, 7 | körtefára fészket rakott veréb is egészen fehér; az is
10 II, 7 | a nap is, amikor az õsz veréb helyét vidám fecsegõ szarka
11 II, 7 | mint a keresztfán csiripelõ veréb; azt hiszik, hogy õket süvegelik
12 II, 26 | szárnyvergõdve egy boldogtalan fiatal veréb.~- Hahó! Hahó! - ordít Ilonka
13 II, 26 | még egy szempillanat s a veréb odavan...~Csakhogy a macskák
14 II, 75 | kétségbeesve, mint egy haldokló veréb.~Ekkor ötlött eszembe, hogy
15 III, 83 | Papp-porta, szarka elkerülte, még veréb sem szállott a nagy százados
16 IV, 43 | szégyenkezve, mint az erõtlen veréb, akit a sasok támadnak.~
17 IV, 128| titulus: »ismert nevû írónk«.~VERÉB PÁL TRAKTÁBAN~1889~Mindig
18 IV, 128| iszik még.~- Hogy hívják?~- Veréb Pálnak.~Levette gyûrött
19 IV, 128| üstökét. »Az vagyok én, Veréb Pál« - ismétlé nagy alázatosan.~-
20 IV, 128| iszik a magyar! - felelte Veréb és felhajtott még egy pohárnyit
21 IV, 128| becsurgott volna rajta az esõ… Veréb, ha éhes kend, lásson hozzá
22 IV, 128| Emiatt ugyan maradhatok még. Veréb már az ördögé, csak ez a
23 IV, 128| No, mindegy, igyék még, Veréb bácsi! Öntsön magának, amennyit
24 IV, 128| röstelkedve, míg az öreg Veréb egykedvûen szörpölgetett,
25 IV, 128| ajtóra.~- Fizetek!~Az öreg Veréb a fejét csóválta a fordulatnak.~-
26 IV, 128| elfogyasztott holmit, s kisült, hogy Veréb uram nagyon egészséges gyomrú
27 IV, 128| égett a föld.~- Menjünk, Veréb, menjünk!~- Hová? - kérdé
28 IV, 128| voltaképpen?~- Mondtam már, hogy Veréb Pál… a bolti õr itt a környékrõl.~
29 IV, 133| egy pajta tetején.~A fehér veréb nagy ritkaság, megöregedett,
30 IV, 133| vettem föl egy követ, a veréb felé hajítottam, s a szegény
31 IV, 133| kõrisfához, látom, hogy egy fehér veréb ül rajta, szakasztott olyan,
32 IV, 133| Igen, szakasztott olyan veréb! Vagy hogy talán éppen az!
33 IV, 133| Hess, te cudar!~De a fehér veréb meg se moccant.~A puskámnak
34 IV, 133| kétség immár, hogy az a fehér veréb lelke.~Csrip! csrip! hangzott
35 IV, 133| és mindenünnen.~A fehér veréb lelke velem röpült látatlanul
|