Rész, Fejezet

 1   1,  2  |         feleségül vesz. Van, de még kicsike mind a kettõ. Hogy bolonddá
 2   1,  8  |        bizalmasan vállamra helyezte kicsike kezeit s szemrehányólag
 3   1,  13 |       dologban. Nem is lehet más. A kicsike valami trónkövetelõ hercegnõ,
 4   1,  13 |                Ha tudnád! - szólt a kicsike gúnyosan.~Druzsba úr figyelmes
 5   1,  15 |           Az esztergomi érsek? Ez a kicsike, vézna fiúcska? De csak
 6   1,  15 | szikláról-sziklára, bámészan nézi a kicsike. Akkor az anya a felsõ sziklán
 7   1,  18 |            a puskád miatt. Hallod-e kicsike, nem a puskád miatt, hanem
 8   1,  18 |     merengve nézett utána.~- Aludj, kicsike! Jó éjszakát!~Az csak nézte,
 9   1,  20 |          nyílnék meg, hisz alszik a kicsike, alszik. Mindegy az, mindegy
10   1,  20 |          utasok:~- A mamádhoz mégy, kicsike?~- Igen, a mamához, mert
11   1,  21 |       katonáknak mondá:~- Nem tud a kicsike semmit, pedig eleget faggattam,
12   1,  21 |         fakasztottam. Nagy csacsi a kicsike.~
13   1,  23 |             No lám, milyen huncut a kicsike. Tudja, észrevette, hogy
14   1,  23 |           úgy vonszolta maga után a kicsike.~No, ezt most mindjárt észreveszi
15   1,  28 |             vonnéd el, hiszen olyan kicsike, olyan édes, és olyan szépen
16   1,  29 |  Asszonylába vagyon, csakhogy olyan kicsike, hosszúkás, mint a rozmaring
17   1,  31 |        kinyitotta a kék szobát.~- A kicsike nagyon oda van - jegyzé
18   1,  34 |        fordult:~- A viszontlátásig, kicsike. Úgy uzsonna tájára készüljön.~-
19   1,  34 |           volt. Mit tudta õ, hogy a kicsike részletek is fontosak lehetnek
20   1,  35 |             Kozsibrovszky lába az õ kicsike lábacskájára csúszott valahogy
21  II,  100|            ez a »legszebb?« Szegény kicsike! - mondá anglius komolysággal
22  II,  122|             Amirõl persze a szegény kicsike nem tudhatott. Oh, ezek
23 III,  2  |           mely tövistõl vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik…~-
24 III,  2  |           mely tövistõl vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik…~-
25 III,  2  |           de a szegény Eszter?… Oly kicsike, vézna; aztán istenem, hiszen
26 III,  11 |           örömteljesen tapsolni fog kicsike kacsóival.~De a leányka
27 III,  12 |             vigasztalhatlan volt, a kicsike füvet keservesen, érzékenyen
28 III,  38 |        szerelmes volt fülig szegény kicsike. Itt ismerkedtek meg a Margitszigeten
29 III,  43 |           elsõ fog, amelyik kinõ…~A kicsike nagyon nyugtalan, homloka
30 III,  127|             persze sajnál a szegény kicsike. Sajnál, mert szeret. Most
31  IV,  52 |            hallok belülrõl.~Tehát a kicsike sír?~Vajon mi történhetik
32  IV,  88 |            a termete nem kielégítő. Kicsike, alig ér a vállamig. Komikus
33  IV,  144|             az, bátyika, mint mikor kicsike koromban gyufát gyújtottak
34  IV,  151|       közben, a térdemre támasztott kicsike fadeszkán.~Hát bizony különös
35  IV,  152|            bolondom, hiszen most is kicsike vagy!~- De mikor olyan kicsi