Rész, Fejezet

 1   1,  9  |             szóval.~- Ön ostoba! - kiálta dühösen, vérben forgó szemekkel.~
 2   1,  13 |            Hess onnan, te cudar! - kiálta rá s a kezében levõ asztalkendõt
 3   1,  13 |            Ostobaság, bolondság! - kiálta fel. - És ezt beszélnék
 4   1,  13 |           esett.~- Valami remek! - kiálta fel.~- No, ugye kecses kis
 5   1,  15 |           volna az?~- Gyeplõnek! - kiálta a kis Hippolyt és ugrándozva
 6   1,  23 |        pofák.~- Szervusz, Józsi! - kiálta rá az öregem s mintha vidám
 7   1,  28 |            a pincérek. - Sipirc! - kiálta rájuk, durva taglejtéssel
 8   1,  31 |         kezd lüktetni, szelídebben kiálta rá:~- No, csak köhögd ki
 9   1,  32 |          ürgelyukat.~- Te kölyök - kiálta rá -, mássz fel hamar arra
10  II,  1  |            haragszik.~- Micsoda! - kiálta egész képébõl kikelve -
11  II,  4  |            s meglátott, meglepetve kiálta ránk:~»Az ördögbe is, hiszen
12  II,  36 |      méltatsz, mi bajod történt? - kiálta a két Lemonin részvéttel.~
13  II,  38 |     vendégeink lesznek.~- Igaz a - kiálta Margit és Feri egyszerre. -
14  II,  46 |            az isten szerelmeért! - kiálta Fanny elsápadva. - De hát
15  II,  55 |        nézésben.~- Jöjjenek önök - kiálta -, egy veszedelmes tolvajt
16  II,  59 |        valóban bámulatos szépek! - kiálta fel a Marquisné leánya.~
17  II,  86 | fontosságát.~- Halljuk Kolokánt! - kiálta Mendus, vitézkötéses sapkáját
18  II,  97 |          véle elõtted.~- Tévedsz - kiálta az óriás -, amit egyitek
19  II,  123|          Itt vagyok, édes uraim! - kiálta ugyanolyan tompán az elõbbi -,
20  II,  127|           volna szeretõ anyádnak - kiálta elérzékenyülten, könnyekre
21  II,  127|            kegyed angyal, Mária! - kiálta fel lelkesedve. - Engedje,
22  II,  127|       Lehet, hogy nagyon sokáig! - kiálta s hirtelen eltûnt a boltban.
23 III,  13 |        koronkint.~- Noch á Glas! - kiálta rekedtes hangon a félszemû
24 III,  78 |         volt.~- Hogy történt ez? - kiálta az egyházfi elsápadva.~A
25 III,  94 |       gyilkos… gyilkos, gyilkos! - kiálta az asszony fékvesztett gyûlölettel.~-
26 III,  148|      játékosok kezében.~- Mi ez? - kiálta a nótárius, és lecsapta
27  IV,  52 |     Mindegy, de most már megvan! - kiálta diadalittasan. - A nagydíj
28  IV,  64 |           tudakozódni.~- Megvan! - kiálta örömmel a kereskedõ. - A
29  IV,  98 |         nini, nini, mi ez rajta? - kiálta fel élénken.~Az asztal hátához
30  IV,  99 |          komondor.~- Hopp! Hopp! - kiálta fel erre Gerzson apó és
31  IV,  127|           No, szógám, itt volnék - kiálta vidáman a székely nemes -,
32  IV,  138|         három nap, és három éjjel. Kiálta azért Jónás ez õ nagy szorultságában,
33  IV,  142|          Csabay Mihály édes fiam - kiálta rám a Patakiné hangján. -
34  IV,  142|               De nem úgy van az! - kiálta föl mérgesen a bezirker. -
35  IV,  145|            szegény szerencsétlen - kiálta egy hang -, nekitámaszkodtam