Rész, Fejezet

 1   1,  9  |       öngyilkos lett.~- No persze! Hogyisne? - dörmögött közbe Kléner
 2   1,  9  |       elõtt öltsem ki a nyelvemet? Hogyisne…~- Igaza van… Oh, oh! annyira
 3   1,  13 |        hadonászva a kezével. - Oh, hogyisne! Csak õrült ilyet kitalálhatta.
 4   1,  15 |          kellene mosakodnom.~- Óh, hogyisne… Okvetlenül kicsinosítlak
 5   1,  15 |        fölséges nagynénéd küldött? Hogyisne? Hát mire való volna az?~-
 6   1,  16 |             Kicsoda? A király? Oh, hogyisne! Hol van most a király,
 7   1,  16 |          sok! Pallos általi halál! Hogyisne!~- A mi uraink - folytatá
 8   1,  17 |         szemekkel. Megtetszett, de hogyisne tetszett volna meg a fiatal
 9   1,  18 |        pityókos volt.~- Lefeküdni? Hogyisne! Hol látott az úr olyan
10   1,  19 |       Ügyetlen fatuskó! (Ügyetlen? Hogyisne? A legügyesebb legény az
11   1,  32 |      vállalja a szerzõséget.~- Oh, hogyisne! Majd bolond vagyok. Öreg
12  II,  19 | gúnymosolyra vonja össze száját.~- Hogyisne! Az nem magának való.~-
13  II,  24 |        Aladár bizonyosan rááll. De hogyisne állna rá? Egy grófnõ és
14  II,  38 |           ostobaságot követtem el. Hogyisne! Egy telivér rebellist elfogni
15  II,  54 |       lányának a cseresznyékbõl.~- Hogyisne? - dühöngött a basa. - Nem
16  II,  62 |     parancsoló hangon az elõbbi.~- Hogyisne! - szólt emez vissza gúnyosan -,
17  II,  62 |            No, majd láttamoztatom. Hogyisne! Jó éjszakát, fölséges urak.~--------------~
18  II,  67 |       figyelmét lekötötte a férje. Hogyisne! Hiszen azok nagyon valóságos
19  II,  69 |     trónvesztettnek nyilváníták.~- Hogyisne? - vágott bele gúnyos szemekkel
20  II,  93 |         Bret Harte tollára való. - Hogyisne! Egy kutya, mely egyedüli
21  II,  99 |         Adja ide, lekefélem.~- Oh, hogyisne! - mondá Pál lelkesülten,
22  II,  120|         most már bosszúsak voltak. Hogyisne, mikor otthon azalatt elhûl
23  II,  127|            hadd keféljem le.~- Oh, hogyisne! A világért sem. Az õ kedves
24  II,  129|      Márton uram, az iskolamester. Hogyisne, az isten szerelméért! Hát
25  II,  136|          De a püspök kikergette.~- Hogyisne - mondta gúnyosan -, a parasztok
26 III,  16 |             Dehogy, dehogy is… Már hogyisne emlékeznék, ott a templommal
27 III,  24 |      uramnak, egészen nekilágyult. Hogyisne! Mikor most egy valóságos
28 III,  31 |             Mindenki csodálkozott. Hogyisne? Hát még olyan ember is
29 III,  36 | gúnymosolyra vonja össze száját:~- Hogyisne. Nem magának való ez.~-
30 III,  39 |        sürgeté a király dühösen.~- Hogyisne? - mond a katona dárdát
31  IV,  20 |       Természetesen a nagyokból.~- Hogyisne! - felelte a miniszter egyszerre
32  IV,  25 | felkiáltott:~- Szavazást kérünk!~- Hogyisne - szólt a fõispán megbotránkozva -,
33  IV,  35 |   embereket be kellene csukatni.~- Hogyisne! Hova gondol ön? Hiszen
34  IV,  152|           A titkár is mosolyog, de hogyisne, hogyisne! Hiszen régen
35  IV,  152|          is mosolyog, de hogyisne, hogyisne! Hiszen régen áll a világ,