Rész, Fejezet
1 1, 11 | legkülönbözõbb rétegeibõl.~Legjobban feltûnt nekem egy tömzsi ember simára
2 1, 13 | a természete.~Kutorainak feltûnt, hogy nagyon sápadt volt
3 1, 16 | mint mikor a kanyarodónál feltûnt a négylovas hintó, röpködõ
4 1, 16 | részleteket.~S amint újra feltûnt a hajdú az újra kihozott
5 1, 16 | hogy ezúttal is, mihelyt feltûnt szép gömbölyû alakja a láthatáron,
6 1, 22 | egyet-mást. Megvallom, mindjárt feltûnt, hogy nem engedte a kend
7 1, 25 | lett.~Végre a grófnõnek is feltûnt az ura állapota, körülvette
8 1, 25 | erõsödve és nagyobbodva, amint feltûnt az új megyeház parancsoló,
9 1, 25 | párti úr ült rajta.~Végre feltûnt a láthatáron a mi amerikai
10 1, 26 | viselkedett. Mindenkinek feltûnt. A szakácsné beszélte másnap,
11 1, 27 | fölvenni. Ha itt-ott mégis feltûnt egy-egy karcsú leány termetén
12 1, 27 | megpillantotta ispánját a fa alatt, s feltûnt neki, hogy kocsi nincs közelben.~-
13 1, 32 | a fészekbe?~Sok embernek feltûnt, megálltak, megbámulták,
14 1, 34 | hazudhat.~Az öreg Aprónak feltûnt a leány szembetûnõ lankadtsága:
15 II, 4 | fiatalemberbe, aki annyira feltûnt ma mindenkinek. Ugyan ki
16 II, 4 | általában mindnyájunknak feltûnt elbájoló, fesztelen úrias
17 II, 8 | jobb keze három ujját...~Feltûnt az a körülmény, hogy a mutató-
18 II, 16 | bölcsességet, de az sokaknak feltûnt, hogy sohase beszél õ, aki
19 II, 21 | is ott várta a koldusfiú. Feltûnt neki, hogy barátnõje nem
20 II, 32 | Magának Bismarcknak is feltûnt e dolog s egy ízben kérdést
21 II, 34 | magam. Gyöngédségem annyira feltûnt, hogy társaim tréfáinak
22 II, 35 | ismerkedtem meg, ki rendkívül feltûnt éles esze és nagyszerû kombináló
23 III, 2 | Bodokon járt, annak bizonyosan feltûnt az a kis fehér ház, mely
24 III, 17 | nemsokára, melyek közt különösen feltûnt egy merõ õsz aggastyán élénk
25 III, 57 | lábán, hanem az mindjárt feltûnt neki, hogy a kutyának mintha
26 III, 92 | rendõr voltam valamikor) feltûnt egy körülmény, s ez az volt,
27 III, 122| minõségemnél fogva a klubokkal, feltûnt nekem a különös ember, kit
28 IV, 22 | unalomból!~Nekem régóta feltûnt, mert szép öregember, haja,
29 IV, 87 | halottaskocsihoz, annál jobban feltûnt a koporsó nagysága.~Ugyancsak
30 IV, 101| mutogatni mindenfelé.) Mindjárt feltûnt neki, hogy Gyuri igen kopottasan
31 IV, 115| lehetetlen, hogy a fináncoknak feltûnt a sûrû korrespondencia,
32 IV, 117| mentünk szótlanul, míg újra feltûnt balról egy másik tanya.~-
33 IV, 123| mohón kérdezte, hogy szinte feltûnt, de azért csak úgy a szokás
34 IV, 127| ránézett a halászlegényre s feltûnt neki, mennyire hasonlít
35 IV, 144| öregektõl:~- Borul-e, bátyika?~Feltûnt nekem, hogy a szegény fiucska
|