Rész, Fejezet

 1   1,  14 |         bántotta… Mire Veronába értünk, beteg lett, s megvallotta,
 2   1,  18 |       meg az emberben? Amit nem értünk, amit nem látunk, amit nem
 3   1,  23 |    aggodalmasan, amint közelebb értünk.~Bozsicska nem bírt szóhoz
 4   1,  23 |       ezt a fecsegõ Pannit.~Úgy értünk be a szobába, hogy egy bizalmas
 5   1,  23 |     pajtákat, amint a temetõhöz értünk, elõkereste az öreg a tajtékpipáját,
 6   1,  24 |    valót nyújt. Mikor a kapuhoz értünk, egy mozsár dördült el,
 7  II,  7  |         a tornyot is megmásszák értünk. Úgy kell, úgy kell!~Melanie
 8  II,  14 |        volt, mikor B.-Gyarmatra értünk. Felséges nyári alkony.
 9  II,  15 | Branyicskó várához. Negyednapra értünk oda: éppen délre harangoztak.~-
10  II,  30 |         vagy anyánk is feljönne értünk. Nekem előérzetem van.~Károly
11  II,  44 |       magát:~- Az állomáshelyre értünk, kapitány!~- Hm? Igazán? -
12  II,  44 |         ha mondom, az állomásra értünk ez egyszer.~- Nos, akkor
13  II,  85 |       harangoztak, Branyickóhoz értünk. Óriás fellegvár, az egekbe
14  II,  85 |         hozzám, amint a vár elé értünk:~- Van-e keszkenõd, Miska?~-
15  II,  113|        tovább. Mit tettél vajon értünk, a családodért? Bírtad-e
16  II,  139|        amint híres Vác városába értünk, már akkor ott szalonnázott
17 III,  2  |        lehet.~A Palyus sírjához értünk és megtaláltuk a dulakodás
18 III,  4  |        lehet.~A Palyus sírjához értünk és megtaláltuk a dulakodás
19 III,  4  |         menet, míg Galandánéhoz értünk. A kerítésnél a két kisbíró,
20 III,  65 |        kövezetre!~Mondom, jókor értünk oda, a csónak éppen indulóban
21 III,  65 |     Tisza felé. Mikor a parthoz értünk, beszúrta botját a homokba
22 III,  115|     Kapornoki Judit.~- Nos, ide értünk? - mondá Bükky István gúnyosan. -
23 III,  129|         Egy jó órai utazás után értünk csak falut. Nagy Máté célzásokat
24 III,  129|   Sopronban.~Egy sûrû erdõségbe értünk, a tályai nagy erdõbe.~Megfogtam
25 III,  138|         Ilyen elmélkedések közt értünk be Miskolcra. S minthogy
26 III,  138|     tyúkszemeim.~S valóban alig értünk ki a városból, olyan záporesõ
27  IV,  21 |         kiáltotta:~- A határhoz értünk, kedves öcsém. Itt már nem
28  IV,  41 |        végén csinos mezei lakot értünk, mely vadszõlõvel volt befuttatva:~-
29  IV,  50 |        széles, hosszú tisztásra értünk, hol valamivel már világosabb
30  IV,  69 |       Megint egy nagy épülethez értünk, hét pompás torony csillogott
31  IV,  69 |       két szöszke süldõleánykát értünk utol: azokra meg õ kiáltott
32  IV,  87 |       ti. Budáról az Újépületbe értünk.~Úgy örültem ez útnak, hogy
33  IV,  87 |    mellettük, de minél közelebb értünk a halottaskocsihoz, annál
34  IV,  97 |     amint egy nagy sárga házhoz értünk, mely kidudorodott homlokzatával
35  IV,  137|       urambátyám lovai~Estefelé értünk Sóvárnokra; jól vitt a két