Rész, Fejezet

 1   1,  1  |                   kérdé a nagyságos úr álmos hangon belülrõl.~- Én vagyok.
 2   1,  3  |              de azért nagy, kidülledt, álmos szemük élénken fogja tolmácsolni
 3   1,  9  |                  hangzott belülrõl egy álmos, rekedt hang.~A doktor úr
 4   1,  18 |              süllyesszétek el, kérlek! Álmos volt az isten, mikor teremtette.
 5   1,  18 |             talán haragszik, vagy csak álmos?~A leány fölnyitja szemeit. (
 6   1,  18 |             nem, se nem haragszom, sem álmos nem vagyok - feleli hûvösen. (
 7   1,  24 |                igen csodálkoztam, hogy álmos volt és dicsekedett: »Milyen
 8  II,  3  |       megdörzsöli fehér ujjaival kissé álmos szemeit, és elkezd csevegni.~-
 9  II,  4  |                   Bocsánat, hogy olyan álmos vagyok...~(Azt hitte szegény,
10  II,  5  |               Mi kopog? - hangzott egy álmos, rekedt hang a verem fenekérõl. -
11  II,  5  |          logikai vezérfény, Ezékiel úr álmos fejét egyszerre megtöltötte
12  II,  6  |     kedvetlenül rázta fejét és szokott álmos hangján mondá:~- Az kivihetetlen.~
13  II,  7  |      lezuhanása által okozott zajra, s álmos, felriadó hangon sikoltott
14  II,  12 |          magyar fegyverekre. Elöl megy Álmos, a koros, de deli fejedelem,
15  II,  12 |           érchangon szól:~Dicső Hadúr! Álmos, szeretett néped fejedelme
16  II,  12 |              rokonai eltemetve vannak. Álmos szeméből is egy könny gördült
17  II,  12 |           Álmosra.~- Igen, fiam - szól Álmos, komor tekintetét atyai
18  II,  12 |           szent és sérthetetlen - szól Álmos. - Ti pedig, becsületes
19  II,  12 |               és nesztelen a táj, csak Álmos tábori tüzektõl világította
20  II,  12 |                  Meg kell várni - mond Álmos -, rendbe álljatok kissé.~
21  II,  12 |              egymást.~Most egy közülök Álmos elébe lépett s tiszteletteljes
22  II,  12 |              magyar marad! - fejezé be Álmos a kölcsönös üdvözléseket.~
23  II,  12 |         kölcsönös üdvözléseket.~Másnap Álmos nagy lakomát csapott azon
24  II,  12 | győzelemittasan gyűlt fejedelme körül. Álmos áldozatot parancsolt nyújtani
25  II,  12 |           ezentúli fejedelmetek - szól Álmos rezgő hangon, a kedves ifjúra
26  II,  38 |                   kérdé nagysokára egy álmos hang belülrõl.~- Tolvajok,
27 III,  8  |     házmesterné - folytatá elnyújtott, álmos hangon -, addig, míg jobb
28 III,  61 |                                  A KIS ÁLMOS~1883~A tenger, a vén professzor,
29 III,  83 |           gyereket.~Bevitte. A gyermek álmos volt már és sírt. Nem nézett
30 III,  92 |              én is eloltom a gyertyát, álmos vagyok.~Én még néhány szót
31  IV,  21 |            megyében jártak.~A gróf már álmos volt, s szunnyadozni akart
32  IV,  42 |              hallatszott nemsokára egy álmos hang, melyet üvöltéshez
33  IV,  128|                mi volt? - kérdé durva, álmos hangon. - Szép, hogy az
34  IV,  137|          halnának egymás után…. De már álmos is vagy, amint látom, aprók
35  IV,  142|              hol a Plutó?~Megdörzsölte álmos szemeit s remegve ejté ki