Rész, Fejezet

 1   1,  13 |          imént, hogy én vagyok itt az úrnõ, hogy én ültem a baldachin
 2   1,  14 |            pillantani a kosaráról.~Az úrnõ néhány tearózsát választott
 3   1,  14 |             melybe a gránátos termetû úrnõ kapaszkodott, önkénytelenül
 4   1,  16 |          egyre bágyadtabbak. A fiatal úrnõ aggódva nézegette alattuk
 5   1,  19 |            zene.~Íme megvan a jel!~Az úrnõ háromszor egymás után meghajlította
 6   1,  19 |            leginkább naturálékban. Az úrnõ délelõttjét azzal töltötte,
 7   1,  19 |           külsõ megjelenésében. Ha az úrnõ kikocsizott, tizenkét lovas
 8   1,  19 | tisztességtudással elõbb odajárult az úrnõ kezét megcsókolni, csak
 9   1,  19 |             ki több, csak amennyit az úrnõ oly cinizmussal elmondott.
10   1,  22 |                feljebb.~A kastélybeli úrnõ és a pap rávették, hogy
11   1,  22 |               létai kilógusért.~De az úrnõ mindenáron a fõvárosba akart
12   1,  22 |            még egy ötletem - súgta az úrnõ. Várjon!~Kisurrant az udvarra,
13   1,  22 |              lóhalálában.~Erre már az úrnõ is lemondott az operáció
14  II,  46 |           emberek!~A hintóból elegáns úrnõ száll ki komornájával s
15  II,  46 |               akkor már, mikor a nagy úrnõ megszólítja.~- Mit vegyek
16  II,  46 |               talán? - kérdi a fényes úrnõ.~- Talán csak tréfál méltósága
17  II,  46 |            pocsékold.~- Oh, kegyelmes úrnõ, mikor az nekem annyi sok
18  II,  46 |          lenne a szegény Jakabé...~Az úrnõ meg volt hatva.~- Amint
19  II,  46 |     megcsaltak már - sóhajtá a fényes úrnõ magában -, hogy szinte boldog
20  II,  46 |               Álmodozásából Fannyt az úrnõ hozzá intézett hangja verte
21  II,  46 |           küzdõ anya ajtaján, s a két úrnõ lépett be a szobába, kik
22  II,  59 |            fel a Marquisné leánya.~Az úrnõ közbevágott:~- Menyasszonyi
23  II,  59 |   Visszahoztam a két louis d’or-t.~Az úrnõ megvetõ tekintettel fogadta
24  II,  60 |         miközben sietve eltávozott az úrnõ rendelését teljesíteni.~*~
25 III,  3  |            döntõ lehetne, mondják. Az úrnõ, mint a komorna beszéli,
26 III,  39 |               dühöngött. - Hol van az úrnõ? Hol van Florilla? Õ meg
27 III,  63 |             ki volt halva egészen; se úrnõ, se cseléd; a káromkodó
28 III,  63 |          mondá Anzelmus ájtatosan.~Az úrnõ arcát elfutotta erre a méreg,
29 III,  148|          alássan…~- Miért? - kérdi az úrnõ mosolygósan.~- A szõke az
30 III,  148|              lenne az õrültséggel.~Az úrnõ gúnyosan kacagott.~- Az
31 III,  148|             mi vagyunk. Egy úr és egy úrnõ.~- No, mit akartok? - kérdé
32  IV,  34 |               azt a málnát - mondá az úrnõ, midõn leértünk a községbe. -
33  IV,  98 |              története van - szólt az úrnõ egy mély sóhajjal.~- Miért
34  IV,  101|            hozzám - hívta nyájasan az úrnõ.~- A fiatal úrhoz jöttem -