Rész, Fejezet

 1   1,  2  |    haragszik is, mosolyog is, a kis ügyetlen! Sokáig nem szólt egyikök
 2   1,  4  |             menjen. Hisz ön felette ügyetlen, kedvesem. Miért árulta
 3   1,  9  |            mit Kléner úr átkozottul ügyetlen meghajlással viszonzott.
 4   1,  9  |        gondolat az õfelségétõl, egy ügyetlen táblabírát szalasztani bele
 5   1,  14 |         elereszté a lapátot.~- Maga ügyetlen csacsi! - pattant föl Eszter
 6   1,  14 |                Elneveztem mérgemben ügyetlen csacsinak.~- Csakugyan nagy
 7   1,  14 |             teljes igaza volt, hogy ügyetlen csacsi vagyok.~- Ne legyen
 8   1,  14 |           ha nem lettem volna olyan ügyetlen csacsi, mikor a nyakamat
 9   1,  14 |           változtatni. Te voltál az ügyetlen csacsi, nem az a másik.
10   1,  15 |          anyja után szalad, vastag, ügyetlen lábacskáival.~Gyakran leült
11   1,  17 |       kivált a kirándulásain. Ez az ügyetlen fickó kísérte is egy nagy
12   1,  18 | kisasszonyok közé került, elfogult, ügyetlen volt s elvágyott onnan.
13   1,  19 |            érte verekedjenek, és az ügyetlen udvarlókat, akiket õ házasíthasson
14   1,  19 |          ránéz durcásan, dühösen.~- Ügyetlen fatuskó! (Ügyetlen? Hogyisne?
15   1,  19 |       dühösen.~- Ügyetlen fatuskó! (Ügyetlen? Hogyisne? A legügyesebb
16   1,  20 |           kiböffenti. Zavarba jött, ügyetlen lett, mint valami diákgyerek,
17   1,  24 |           tányérjába.~- Bah! Milyen ügyetlen vagyok!~- Semmi az. No bizony.
18   1,  25 |       gyepre, úgyhogy a fölborított ügyetlen fiók fészkelõdött, hánykolódott,
19   1,  26 |           lehet azt mondani. De hát ügyetlen is volt, tudós is volt,
20   1,  26 |            nem tudta eloltani, mert ügyetlen, hát nagy ijedten visszament
21  II,  7  |         Mády úr meghajtotta magát s ügyetlen medveléptekkel cammogott
22  II,  51 |             sir Lamiel. Csakhogy én ügyetlen, beteges ember voltam, ön
23  II,  54 |       adóhátralékosai, mint a többi ügyetlen basáknak, kik nem értettek
24  II,  73 |           Gorcsakoff »paklizik«, az ügyetlen Andrássy pedig nem veszi
25  II,  81 |              hogy maga aztán igazán ügyetlen rendõr a maga nemében.~A
26  II,  83 |         vádolón, szemrehányón:~Maga ügyetlen!~Mariska kétségbeesetten
27 III,  1  |      szalonokban is, mert nem ilyen ügyetlen ám mindig, mint most, amint
28 III,  1  |        gondolat az õfelségétõl, egy ügyetlen táblabírót szalasztani bele
29 III,  2  |             kantárszár.~Leesett; az ügyetlen állat ráhágott dolmányára
30 III,  87 |            volt az elsõ nem idevaló ügyetlen kérdésem. Azontúl aztán
31 III,  110|              hórihorgas, az életben ügyetlen, nem ideálnak való.~20-ik
32  IV,  31 |             élni fog mindaddig, míg ügyetlen emberek lesznek, tehát örökké.~
33  IV,  49 |            egy pillanatra, hogy oly ügyetlen volt, s elõttem nyitotta
34  IV,  120|            érdeklõdésemet, de a kis ügyetlen észre nem vette. Megközelíteni