Rész, Fejezet

 1   1,  1  |    ütötte volna, mintha azt a szilaj paripát, mely még nincs
 2   1,  2  |       visszhang visszaverte a szilaj hangot… A szerelem bûbájos
 3   1,  4  |        amit kérsz… Az ablakon szilaj szél süvített be és eloltá
 4   1,  9  |    kézen fogva vezette haza a szilaj rablót, akivel három vármegye
 5   1,  9  |     kézenfogva vezette haza a szilaj rablót, kivel három vármegye
 6   1,  12 |        mint a lustább lovat a szilaj csikó mellett.~Az évek jöttek-mentek,
 7   1,  17 |     terítgetnének az ördögök, szilaj gyorsasággal, falánkul iramodtak
 8   1,  23 |       a padló - száz lábnak a szilaj dobajától.~Egy pirospozsgás,
 9   1,  27 |    megragadta vadul a karját, szilaj, szinte durva és mégis szerelemtõl
10  II,  9  |     nemes kedélyesség, valami szilaj dac és nõies lágyság, mely
11  II,  9  |    meg az a sötét vonás, az a szilaj dac: »nem, sohasem«; de
12  II,  9  |       homlokon is megmaradt a szilaj, dacos vonás, mintha még
13  II,  39 |       odarohan a gyermekhez s szilaj mohósággal összekötözi térden
14  II,  65 |      kocsi megindult, s az öt szilaj paripa másfél óra alatt
15  II,  75 |   tételt. Nem, nem - dünnyögé szilaj daccal s vacogásnak induló
16  II,  80 |      parancsolást, mely az én szilaj szívem érzelmeit tette papírra,
17  II,  85 |    törjem, egyszerre megkap a szilaj düh, s olyat vágok lapjával
18  II,  138|   madzaggal s azokat kergette szilaj kedvteléssel.~- Apabácsika! -
19  II,  140|  szárnyai megingottak... a nõ szilaj szenvedéllyel tapadt a férfihez...
20 III,  1  |    maga szülte volna a költõk szilaj, csapongó képzelete, mely
21 III,  1  |     leány karját, s fenyegetõ szilaj hangja reszketett.~- Nem,
22 III,  1  |     kézenfogva vezette haza a szilaj rablót, kivel három vármegye
23 III,  2  |       az öregasszony vállát s szilaj, dúlt arccal, tompa hangon
24 III,  32 |       a rendeleteket s fizeti szilaj következetességgel a hetekig
25 III,  102|   Egy-egy jómódú paraszt négy szilaj csikót fogott be, utána
26  IV,  2  |       most hordszéken jár, öt szilaj lovon járt; s négyezer holdat
27  IV,  9  |      nem élt már, az akaratos szilaj Borbála kiment akkor a temetõbe
28  IV,  25 |       azt szeretem legjobban, szilaj és mégis kezes állat, megeszi
29  IV,  32 |      huszár. A kocsi elé négy szilaj paripa volt fogva, melyet
30  IV,  50 | csattogás hallatszott, melyet szilaj dübörgés váltott fel, mintha
31  IV,  78 |    Nosza, befogat rögtön négy szilaj csikót és parancsolja kocsisának,
32  IV,  127|  haladva Beckón túl kitágul a szilaj folyam völgye, óriási hegyek
33  IV,  136|      emelni. A másik ellenben szilaj mén, mely rúgott, kapált
34  IV,  136| sovány gebe a nép; a féktelen szilaj paripa a papság…~- Hallgass,