Rész, Fejezet

 1   1,  3  |        úrék számára, ez a másik sima levél pedig a Pista jurátustól
 2   1,  10 |      könnyeivel öntözte annak a sima, szõrét.~Gracza elnémulva
 3   1,  13 |   területet.~A tó csendes volt, sima volt, mint egy politúrozott
 4   1,  19 |       nyugodt volt az, mint két sima tó, azután felsóhajtott:~-
 5   1,  20 |   sohase mondják meg az igazat. Sima, finom emberek. De talán
 6   1,  23 |      mert az uszánci völgyben a sima úton megengedte, hogy én
 7   1,  23 |         festve, hanem a Piroska sima, fehér homloka alatt ragyogtak,
 8   1,  24 |     emberbõl torzonborz kapust, sima francia komornyikot és cotelettes
 9   1,  26 |     többet nem mászok följebb a sima földnél, az anyaföldnél.
10   1,  27 |   iratait. Hiszen olyan szép és sima az egész ügylet, mint a
11   1,  29 |         okos, lelkes szemekkel, sima állal, s csak annyi pehellyel
12   1,  31 |         ócska házban. A tiszta, sima homloka, és mikor piros
13  II,  3  |     nézte: mint dagad tócsává a sima padlón legjobb barátja vére.~
14  II,  12 |            Ti pedig, becsületes sima szakállúak, el fogtok menni
15  II,  23 |          még nyomuk sem marad a sima posztó-talajon.~De azért
16  II,  53 |         örök lezárt szemeket, a sima, oly végtelenül nyugodt
17  II,  66 |      volna, gyorsan haladt a tó sima tükrén.~- Látod ott a tóban
18  II,  68 |        a kar gömbölyû, a homlok sima, ha alacsony is. Ha aztán
19  II,  83 |         láthatár körös-körül. A sima jég ezüstös lapja meg-megcsillan
20  II,  83 |      röpülõ angyal siklott el a sima tükrön, ez is, az is picike
21  II,  83 |        pálya, s nem marad ott a sima jég hátán semmi egyéb, csak
22  II,  97 |          egyszer ráncos, máskor sima. Hanem ha majd megnõsz,
23  II,  99 |     honoló jámbor kifejezéssel, sima, redõ nélküli homloka örök
24  II,  127|     honoló jámbor kifejezéssel, sima, redõk nélküli homloka,
25  II,  130| megnyílt a börtönajtó, s azon a sima képû kir. ügyész lépett
26 III,  10 |         kímélte az ostort, akár sima volt az út, akár zökkenõs.
27 III,  83 |     igézõ fehérség volt s olyan sima, mint a márvány, a szemekben
28 III,  115|  hozzáértette a nyakához. Olyan sima volt az, olyan édes volt
29 III,  125|          s csak egyetlen ponton sima, gyûretlen a víz felszíne.~
30  IV,  17 |      pajkosan futnak át a kékes sima lapon. A szájához emeli,
31  IV,  18 |         ember! Hja, ha az élne, sima volna az én fejem. Pedig
32  IV,  84 |  többnyire jó nevelésű emberek, sima, finom lelkületűek. Sokat
33  IV,  127|  fûzõdnek ez ódon, sajátságosan sima falakhoz.~Fölelevenül a
34  IV,  128|        víz patakként zuhogott a sima faburkolaton. Szuroksötétség