Rész, Fejezet

 1   1,  3  |         alám, ahol az öregapátok pihent…«~Marci megint sóhajtott. »
 2   1,  10 |          sötétben); a vakaró sem pihent, nyomban ki kellett szedni
 3   1,  12 |  következõ percben egymás keblén pihent a két elszakadt testvér
 4   1,  20 |   pletyka tovább szimatolt, mint pihent vizsla.~…Nyomot talált (
 5   1,  23 | tisztelendõ atyám, magának úgyis pihent lába van.~Bizony beugrott
 6   1,  27 |       csak föltevés, találgatás, pihent falusi fejekben termett
 7   1,  27 |           A benne lakó ördög nem pihent, ha a báró nem vehette is
 8   1,  31 |  túlságos vézna. Nem aludt, csak pihent és csöndesen nyöszörgött.~-
 9   1,  31 |         csinált ülésbe, és a két pihent ökröcske olyan fürgén vitte,
10   1,  34 |         ez a mester! Így még nem pihent meg a lábam, mióta élek.~
11  II,  35 |         el és a dolog még mindig pihent. Legfeljebb az történt,
12  II,  36 |       közt. Károly már az ágyban pihent. Harry pedig feketekávét
13  II,  60 |     mikor drága anyjának kebelén pihent, érezte csókját, hallotta
14  II,  63 |     Folyt a pezsgõ s akaratlanul pihent az index az almáriom fenekén,
15  II,  90 | enyelgéseit, szeme baljóslatúlag pihent a folyam csöndes tükörén,
16  II,  99 |         fûben, ölében a Pál feje pihent, ujjai a fekete fürtök közt
17  II,  99 |       ennyit egyhuzomban sohasem pihent az a száj.)~- Ah, ah! hidegajkú
18  II,  112|         a »kis feleség« feje ott pihent domború, erõs vállán; fekete
19  II,  114| átellenes ház két szögletablakán pihent meg szemem. Két kis módos
20  II,  127|          ölében a Kozenszky feje pihent, ujjai a fekete fürtök közt
21  II,  127|       annyit egyhuzamban sohasem pihent az a száj.)~- Ah, ah, kisasszony!
22 III,  2  |        akihez jött, az Úr ölében pihent a téres tisztáson, mely
23 III,  7  |         utoljára.« Anna feje ott pihent domború, erõs mellén s hollóhaja
24 III,  29 |           akárki vagy is.~Meg is pihent az ott úgy, hogy föl sem
25 III,  56 |    gyomlálgató Annáé lopva rajta pihent.~No, de ez szerencsére nem
26 III,  63 |       kastélyba, de maga meg nem pihent ott, le sem szállott, unos-untalan
27 III,  66 |          varróasszonyok tûje nem pihent meg azóta éjjel-nappal.~
28  IV,  35 |    újságírók körme másfelé járt…~Pihent a megye, senki sem gyomlált
29  IV,  101|          anyai leleményesség nem pihent… S amit az elméje kigondolt,
30  IV,  104|        beteg volt. A hektika nem pihent, rohammal rágta az életgyökereit.
31  IV,  127|      adta.~De Zólyomi Miklós sem pihent s a portánál örökké mozgatta
32  IV,  129|          az, hogy milyen ravasz, pihent eszük van ezeknek az imposztor
33  IV,  138|        Jónás ezalatt szintén nem pihent. Tele volt panaszokkal,
34  IV,  138|          De a mennyei hatalom se pihent. Tromfra tromf! Hirtelen