Rész, Fejezet

 1   1,  1  |        megtudni.~- Ejnye, meg sem ösmer bátyámuram? - mondá a huszár
 2   1,  12 |          azt az ostort, ha istent ösmer - rimánkodék Dobosné.~-
 3   1,  12 |           ez? Mit akar?~- Hát nem ösmer már, Rozsomák úr?~- Elment
 4   1,  12 |      Rozsomák bácsi! Mit, hát nem ösmer?~- Nem én, uram. Kicsoda
 5   1,  13 |          visszatért a kendõért.~- Ösmer ön engem? - kérdé a doktortól
 6   1,  13 |     figyelmeztetést. Ön tehát nem ösmer engem? Mindjárt gondoltam,
 7   1,  18 |        ránézett gyanakodva.~- Hát ösmer maga engem? - kérdé félénken,
 8   1,  18 |            Úgy megijesztett, hogy ösmer. Ezért nem hiszek én magának.~
 9   1,  21 |       állítottátok meg?~- Hát nem ösmer engem? - kérdé a közömbös
10   1,  23 |      Nagyapa, maga ugye mindenkit ösmer?~- Mindenkit, fiacskám.~-
11   1,  25 |            a legszájasabbat, akit ösmer. Hát ez éppen elég volt,
12   1,  27 |        vagyunk kötözve. Ha istent ösmer, jó ember, jöjjön be és
13   1,  31 |      megvetõleg. - A tudomány nem ösmer láthatatlan kezeket.~De
14   1,  31 |           Lehoczkyak után) rá nem ösmer.~- Nini, Kupolyi sógor!
15   1,  34 |         Kolowotki. Hiszen még nem ösmer régóta. Hiszen még csak
16  II,  7  |       kérdé:~- Kicsoda ön?~- Csak ösmer, kedves urambátyám, hogy
17  II,  30 |          melyet eddig csak Sándor ösmer, melybõl neki még nem volt
18  II,  37 |          állatjaikkal, miket mind ösmer egyenkint, a feketetábla
19  II,  82 |       karácsony estéjén.~- De hát ösmer engem a Jézuska? - kérdé
20  II,  99 |          kérdé azután hangosan. - Ösmer engem?~- Barátnéja vagyok
21  II,  136|            A szeretet azonban nem ösmer lehetetlenséget.~Az asszonynak
22 III,  16 |        Ejnye, talán bizony nem is ösmer, lelkem, nagyságos uram?
23 III,  30 |      Persze hogy maga az. Hát nem ösmer? Még most sem ösmer? Én
24 III,  30 |           nem ösmer? Még most sem ösmer? Én vagyok az özvegy Priklerné,
25 III,  56 |        látható. Erre ugyan rá nem ösmer az édesanyja - az examenen!~
26 III,  79 |  megszólítottam.~- Bütykös bácsi, ösmer kend engem?~- Hogyne ösmerném
27 III,  102|     szólított, azt hittem, nem is ösmer.~- Ah, hiszen találkoztunk
28 III,  114|       ügyvéd, kit gyermekkora óta ösmer, s kinek mindennap meg szokta
29 III,  128|         Én vagyok itt… megjöttem. Ösmer, ugye megösmer?~Kinyitotta
30  IV,  13 | eltemettetni. Eresszen, ha istent ösmer…~Én ekkor kivettem a tárcámat
31  IV,  45 |          ország bõkezû adakozónak ösmer. Mindenki hozzám fordul,
32  IV,  56 |        hogy rossz?~- De ha nem is ösmer…~- De ösmertem az apádat -
33  IV,  133|        Jaj, úrfi, úrfi, ha istent ösmer!~- Nagy keresztényi cselekedetet
34  IV,  148|          lássa, az igen szép. Hát ösmer minket az ön mamicája?~-