Rész, Fejezet

 1   1,  2  |         szent családi kincsünk. A nagyapám hagyta apámnak, apám hagyta
 2   1,  23 |        padunkra emlékszem. Elöl a nagyapám ült, úgy énekelt, de úgy
 3   1,  23 |       Többször találkoztunk vele. Nagyapám váltig hánytorgatta:~- Ennek
 4   1,  23 |  krizsnóci Gáll Józsefnek - mondá nagyapám.~- Az igaz, annak van. Hát
 5   1,  23 |           földekre? - képedt el a nagyapám - hát van olyan szamár a
 6   1,  23 |         ökrök felfúvódása - ahogy nagyapám késõbb mondá - egyrészt
 7   1,  23 |          ördögbe - biztatta meg a nagyapám -, de ha meghalsz is, hát
 8   1,  23 |        nincs ott semmi… ~Az én jó nagyapám hamiskásan mosolygott, ahogy
 9   1,  23 |      maradozik a kabát posztóján.~Nagyapám igen röstellte a jelenetet
10   1,  23 |           érkeztünk a szokottnál, nagyapám így szólt a templomnál a
11   1,  23 |  kölcsönöztünk az ökörvásárlásra.~Nagyapám azokhoz a régi divatú magyarokhoz
12   1,  23 |          pénzen meg akarta venni; nagyapám írt neki, s báró Knopp eljött
13   1,  23 |          mikor elvitték a Mancit, nagyapám vadászpajtását és a kis
14   1,  23 |      domine Prakovszky? - kiáltja nagyapám a kocsiról.~Az öreg mosolyog,
15   1,  23 |        sétányt is találhatnának.)~Nagyapám sasszeme legott megpillantotta
16   1,  23 |         korhad, szárad és vedlik?~Nagyapám elfelejtette saját sértõdését
17   1,  23 |           barátságosan megrázta a nagyapám kezét, engem atyafiságosan
18   1,  23 |         hja - kezdé szórakozottan nagyapám, mert esze most már, ha
19   1,  23 |    untatná ez a hiábavaló beszéd.~Nagyapám fölháborodott ezen a mondaton.~-
20   1,  23 | fiatalember? - csóválta a fejét a nagyapám.~- Azt cselekedte a paniperda -
21   1,  23 |          hogy nyomban megfojtsam.~Nagyapám gépiesen kelt föl s kihúzta
22   1,  23 |           különbözetet? - kérdé a nagyapám megrökönyödve.~- Hát amennyivel
23   1,  23 |        fizetsz, punktum.~Láttam a nagyapám arcán, szemein, hogy habozik,
24   1,  23 |    percent emelést rá nem vezette nagyapám a kötelezvényére »pro memoria
25   1,  23 |        Prakovszky lövést hallott.~Nagyapám otthon is elbeszélte az
26   1,  23 |            Szegény fiú! - mondá a nagyapám szomorúan. - Ezt a Piroska
27  II,  38 |           szeretnék lenni, mint a nagyapám volt. Igaz-e, Margit, hogy
28  II,  71 |           hol még a hetvenhetedik nagyapám sem járt. Megcsináltam otthon
29  II,  95 |           aludj annyi sokat, édes nagyapám! Mesélj már inkább valamit.~
30  II,  123|         odatekintett az öregre.~- Nagyapám! - dadogá elsápadva.~- Én
31  II,  123|            Milyen furcsa vagy te, nagyapám, hogy sírsz.«~
32  IV,  17 |  becsületem sincs? Nekem az apám, nagyapám is bíróságot viselt perszóna
33  IV,  100|           gyerekek, hogy te az én nagyapám vagy.« Ránézek, megösmerem
34  IV,  100|         Cukrot akarok tõled, ha a nagyapám vagy.«~A kisfiú éppen ebben