Rész, Fejezet

 1   1,  2  |      levegõben, miközben dühösen morogta:~- Mentek keresetre, úgy-é?
 2   1,  14 |          öreg huszár kedvetlenül morogta:~- Félek, kisasszonykám.~
 3   1,  15 |         többé a színem elé.~(Hm, morogta Medgyesaljai, a püspöki
 4   1,  15 |        Mire nem ébred az ember - morogta a király félhangosan.~-
 5   1,  16 |          meg lesz a királysága - morogta Vojtekné haragosan -, a
 6   1,  16 |          másik felét a foga közt morogta.~- Mit dünnyög bolondot?
 7   1,  23 |          te ne! Mi lelt téged? - morogta utánam az öregem. - Megkergült
 8   1,  24 |       Nem szeretnék anya lenni - morogta a vén Sipeky.~Maga Königgrätz
 9   1,  24 |          Koldus kutyák vagytok - morogta -, a szerencséhez kell fordulnom -
10   1,  27 |       lába, akié.~- Ostobaság! - morogta Balassa sötét arccal, s
11   1,  31 |   megértett mindent és csöndesen morogta:~- Jó, jó, hát nem láttam
12   1,  31 |            No, nézd, no, nézd! - morogta az öreg -, hát te is velünk
13   1,  32 |         én madaram vagy te már - morogta csendesen a bajusza alatt.~
14   1,  32 |      Maradjon veszteg.« Majd azt morogta önnönmagához befelé:~- Majd,
15   1,  32 |          kivasalni. Önkéntelenül morogta: »Nyugtáim vannak minden
16   1,  35 |           A kölcsönkért hintók - morogta Kozsibrovszky.~Ezeket egy
17  II,  3  |    azután keserû kocsis-humorral morogta magában:~- Tudtam, hogy
18  II,  7  |      egyszer, midõn a miatyánkot morogta, az »add meg mindennapi
19  II,  11 |     teáját meglepetésében és azt morogta magában:~»Szegény Iván herceg!«~
20  II,  71 |         Az öreg még vagy hatszor morogta egymásután: »Ja, a megszokás:
21 III,  3  |          magára keresztet; s azt morogta: »A pogány!«~A pogány ember
22 III,  51 | holtteste.~- Hátha az is volt? - morogta a fõúr, Ujlaki.~- Nem volt
23 III,  65 |          orrát untalan s dühösen morogta, nagy fejét csóválva: »Mért
24 III,  148|            Persze hogy ott van - morogta Gergely úr, a fejét szégyenlõsen
25 III,  148|         jár?~- Hivatalos dolog - morogta a csendbiztos kedvetlenül,
26 III,  148|     hasznom lenne nekem abból? - morogta Dorogi bánatosan.~- Mi hasznod?
27  IV,  41 |          madarak nem változnak - morogta Lengyel uram -, most is
28  IV,  42 |     alázatos hangon.~Kelletlenül morogta ajtónyitás közben:~- Tu
29  IV,  111|        óra, úgyhogy már jó ideje morogta magában az egészséges gyomrú
30  IV,  117|  szorítva, míg végre kelletlenül morogta:~- Az a Ripi Balázs uramtól
31  IV,  127|             Jó hosszú terminus - morogta magában Botházi. - Hát,
32  IV,  142|     sodrából.~- Megfoghatatlan - morogta halkan mintegy magában. -
33  IV,  146| téveszteni.~- Milyen csalódás! - morogta Gyula keserûen. - Az ördögnek
34  IV,  152|      Bolonddal nehéz beszélni« - morogta. Én még vagy kétszer láttam