Rész, Fejezet

 1   1,  4  |         stádiuma a szerelemnek, mitõl a prókátor annyira reszket,
 2   1,  4  |  mosollyal, megcsipkedve arcát, mitõl az nem lett sem pirosabb,
 3   1,  8  |         stádiuma a szerelemnek, mitõl a prókátor annyira reszket,
 4   1,  14 |       sikongott Eszter.~- Ugyan mitõl félne?~- Hisz itt be is
 5   1,  16 |   bujkálni.~Mintha tudta volna, mitõl döglik a légy; mert ez a
 6   1,  16 |          fiacskám! Ne reszkess, mitõl reszketsz? Te tetszettél
 7   1,  18 |      fél? - kérdé Marjánszky.~- Mitõl? Becsületes fickó a Szurina,
 8   1,  18 |    elõre, hogy megmenthessem.~- Mitõl?~- Hogy el ne fogja, szerencsétlen.
 9   1,  19 |     akkor nem volt olyan jóízû. Mitõl lett az olyan?~Másnap puskát
10   1,  23 |       fattyúk, jól tudják, hogy mitõl döglik a légy.~- Tudnak
11   1,  24 |       hercegek! Tudják ám ezek, mitõl döglik a légy.~Sohase láttam
12   1,  25 |         Mert tudja az akadémia, mitõl döglik a légy. Biztos volt,
13   1,  25 |          Egye meg a kutya, hogy mitõl nõtt ez!… Kép pengõm siratja
14   1,  27 |        okos emberek. Tudják õk, mitõl nem döglik a légy. A kékkõi
15   1,  27 |    lelkembe, te félsz!~- Ugyan, mitõl félnék?~- Amit a bor súg,
16   1,  27 |      valami hazafias kesergõre, mitõl még jobban elszontyolodott
17   1,  34 |      mert tudta Apró uram, hogy mitõl döglik a légy.~Kolowotki
18   1,  35 |         ránéztek csodálkozva:~- Mitõl lesz az jó, méltóságos uram? -
19   1,  35 |         azt Kozsibrovszky, hogy mitõl hízik a lúd, s tavasz elején
20  II,  11 |     megtörtént a jegyváltás is, mitõl úgy szétfutamodtak az udvarlók,
21  II,  22 |   gyeplõt.~- Mi lelte kelmedet? Mitõl foly úgy az orra vére? -
22  II,  41 |  mosolyogva kérdé:~- Aztán hol, mitõl kaptad a hideglelést?~-
23  II,  71 |     kiáltá rémülten a jegyzõ.~- Mitõl? A - kísértettõl? Eh, ne
24  II,  71 |        Bátorság, fiú! Bátorság, mitõl félsz? hiszen tanultad az
25  II,  99 |         de olyasvalami történt, mitõl világosabban kezdett látni.~
26  II,  116|      Hej, ha Máthé János tudná, mitõl gyógyulna meg az õ báránykája.
27 III,  25 |    furcsán, hogy attól félek…~- Mitõl? - lihegé a férfi, egészen
28 III,  50 |     hazakíséri, ha félnek… Nos, mitõl fél úgy, kis bohó?~- Hát
29 III,  50 |        fél úgy, kis bohó?~- Hát mitõl? - mondá a kis leány, szép
30 III,  56 |        kegyelmed. Én tudom hát, mitõl vitte annyira.~Ezt már nem
31 III,  72 |     fiatal a korához képest! De mitõl is öregednék meg, mikor
32  IV,  12 | rabszolga.~- Talán tudod, öreg, mitõl gyógyul meg a király? -
33  IV,  119|         Mi történt? Mi történt? Mitõl lett a király olyan hirtelen
34  IV,  132|       gondol, Kótyiné asszonyom mitõl jött ez a baj?~- Hát úgy