Rész, Fejezet
1 1, 4 | apának is, Miklósnak is. A bohó gyermeken, aki menten kiszaladt,
2 1, 11 | erre Belinka Sámuel uram.~- Bohó, tapasztalatlan gyermekek
3 1, 14 | S a mi hõsünk könnyelmû, bohó fiú volt; ha találkozott
4 1, 14 | váratlanul történt mindez, hogy a bohó szíve tanácstalanul ugrált.
5 1, 16 | kérni; amennyire hiúk ezek a bohó kis leányok, biz isten önként
6 1, 18 | vágott, (igazán oly kedves, bohó gyermek volt) - ön nekem
7 1, 24 | elmosolyodott, mintha mondaná: »Ön bohó egy fickó, Uhlarik« s egy
8 1, 24 | belül, míg a fejét rázza.~Bohó kis dolgok, mi leírni való
9 1, 32 | következõ napon. Oh, szegény bohó fejecskék, szõkék és barnák
10 1, 33 | nem rokona?~- Eredj, te bohó, hiszen nincs is királyunk.~-
11 1, 33 | messzire is elszállnak ezek a bohó állatkák. Nézz utána, kérlek,
12 1, 35 | szokás az ilyen ártatlan, bohó játékoknál. Sokat lehet
13 II, 4 | gondatlan csevegését. A sok bohó beszéd közt azután elõhozta: »
14 II, 4 | Beszélt neki mindenféle bohó dolgokat a szent-pétervári
15 II, 6 | hétig ha eszébe jut a két bohó gyermeknek varrás közben,
16 II, 21 | gyermek idegenszerûleg.~- Bohó! - kacagott fel a koldusfiú. -
17 II, 36 | kölcsön vehetnénk!~- Eredj te, bohó - mondá Dick keserû humorral -,
18 II, 60 | édesanyámé.~- Aki meghalt? Bohó gyermek, õ lent a sírban
19 II, 64 | mint hogy ismerkedjék meg e bohó, rokonszenves alakokkal.~
20 II, 72 | mama. - Nem veszed észre, bohó, hogy a képviselõ úr tréfál,
21 II, 87 | agyonnyomorgatott csizmácskákban. Bohó gyerekek! Jól érzik magukat.
22 II, 87 | megy az Szegedre?~- Oh, te bohó; hát tudom is én.~- Nem
23 II, 117| valaha... Istenem, milyen bohó vagyok. Hiszen ön válogathat
24 II, 129| évvel találkozni?~- Oh, te bohó... Hát minek találkoznál
25 II, 132| édesmamámat elvitte.~- Oh, te bohó! Hiszen az édesmamádnak
26 III, 12 | ez a talaj nem biztos. A bohó virág egy nagy csalódásban
27 III, 25 | Kivált a fehér. Mikor az a bohó lány felgyûri szoknyácskáit
28 III, 50 | Nos, mitõl fél úgy, kis bohó?~- Hát mitõl? - mondá a
29 III, 93 | szövetbõl van. Azt hitte a bohó, valami fán biggyeszkedik
30 III, 102| akartak szaladni.~- Ohó bohó galambok! Még majd azt hiszik
31 III, 148| néni szokott beszélgetni a bohó unokaöccsel. Az unokaöcs
32 IV, 1 | Ezek a gyermekek… Ezek a bohó gyermekek!… de hát iszen
33 IV, 51 | mondjam csak… no, lássa milyen bohó szégyenlõs vagyok… ha a
34 IV, 85 | az egész tudománya, ha a bohó kis lány fölött sem bírt
|