Rész, Fejezet

 1   1,  17|               talán hozzá. Mit gondol, báróné?~Mire a csinos szõke õrnagyné
 2   1,  17|                 azután…~- Az istenért, báróné, ne fejtegesse, mert még
 3   1,  23|             hétéves háborúban, s a vén báróné a rigyi pusztára vonult
 4   1,  29|                 Igazán szívbõl örülök, báróné. És hogy van az ezredes?~-
 5   1,  29|                 bizony múlnak az évek, báróné, múlnak… ~Elhallgatott,
 6   1,  29|           mondani akart valamit.~- Én, báróné? - rezzent fel hallgatásából
 7  II,  9 |             akibõl most már »nagyságos báróné« lesz.~Lórika pedig elsápadt,
 8  II,  9 |              jövõnek néznek elébe! Egy báróné a Bogozy-családban. A kis
 9  II,  38|            tizenötéves Harter Vilma, a báróné szül. Harter Franciska asszony
10  II,  38|               jelenetet követõ estén a báróné, magas, sovány asszonyság,
11  II,  43|    Megboldogult nõvérem, Szent-Illényi báróné, ki mint ön fogja tudni,
12  II,  46|                 Az arc többnyire csal, báróné.~- Ezúttal nem hiszem.~-
13  II,  46|            Megadja ön magát? - kérdé a báróné komornájától, s könnycseppek
14  II,  46|            tovább tudakozódjunk?~- Oh, báróné - mondá a madame fojtott
15  II,  46|          orcája.~- Gyermekem - szólt a báróné az ámuló leánykához -, add
16  II,  46|          hozzám.~Fanny sírva fakadt.~A báróné lehajolt hozzá és homlokán
17 III,  38|           kitalálnom, bizonyosan a vén báróné keblén volt tegnap a páholyban…
18 III,  38|               s fészkelõdött.~- Nos, a báróné jó falat, kedvesem. Megér
19 III,  38|              meg a puszta rózsákkal. A báróné rózsáira - nagy ráfizetés
20 III,  41|          Minden este, ha ő játszott, a báróné elment a színházba, sápadtan,
21 III,  41|                 Ezt mind tudta Kamilla báróné. Azt is tudta, hogy a színész
22 III,  41|                 Tihamérnak hízelgett a báróné szerelme, mert e hölgy sokkal
23 III,  41|               epedő leveleket. Mikor a báróné beleegyezett, hogy Tihamér
24 III,  41|              tartott ez egy hónapig. A báróné, ki jól tudta, hogy a szerelem
25 III,  41|             szalonba? - kérdé.~- Igen, báróné.~- Jól van, mondja meg,
26 III,  41|             tudni, asszonyom - mondá a báróné bizonyos méltósággal -,
27 III,  41|              kiáltá elfojtott hangon a báróné - féltékenysége elfelejteti
28 III,  41| féltékenységrõl van szó: ön jól tudja, báróné, mért bátorkodtam zavarni.~-
29 III,  41|          forinttal? - hebegé ijedten a báróné.~- Igen, tízezer forint,
30 III,  41|             számítás helyes - felelt a báróné megvetõleg -; mindjárt hozom
31 III,  41|           ötezer forinttal tartozik.~A báróné pamlagra omlott, s idegesen
32 III,  41|           vajon ön szereti-e férjét?~- Báróné - felelt mosolyogva Tihamér
33  IV,  88|           gazdag ember lett, Marikából báróné lett. Mindenki megkapta,
34  IV,  88|             báró az õ kis bárónõjét.~A báróné ügyvédtõl ügyvédhez, uzsorástól