Rész, Fejezet

 1   1,  2  |           bársony szófán és haját simogatta. Megesküszik rá, hogy mióta
 2   1,  10 | ropogtatja a sarjút. Gyönyörködve simogatta meg hosszú aranyos sörényét,
 3   1,  12 |      szöszke fejét, s szeretettel simogatta:~- No, ne okoskodj. Kelj
 4   1,  12 |         vagy az én gondviselésem!~Simogatta, veregette szeretettel,
 5   1,  13 |        legselymesebb tekintetével simogatta meg a Druzsba úr arcát,
 6   1,  13 |         Druzsba úr megelégedetten simogatta rõt szakállát.~- Mikor elkészült
 7   1,  16 |         fejét a nagy diófa alatt, simogatta, borzolgatta azt a szurokszínû
 8   1,  16 |   fõbíróné magához vonta a fejét, simogatta a homlokát, biztatta, vigasztalta.~-
 9   1,  17 |          A sztaroszta fejcsóválva simogatta a deresedõ szakállát:~-
10   1,  18 |          hangon, és puha kezeivel simogatta a borostás ábrázatját. -
11   1,  18 |           Erzsike pedig még egyre simogatta, még egyre szelídítette:~-
12   1,  23 |      Nehéz szíve volt rá, sohasem simogatta meg azontúl a hosszú, fehér
13   1,  26 | Borcsánszky, mialatt a nagy hasát simogatta, aztán egyet tüsszentett,
14   1,  27 |        közben gyöngéden, szelíden simogatta meg szép hullámos haját. »
15   1,  31 |      valóságos gyönyörérzet volt. Simogatta, áltatta, festegette aranyszínûre.~
16  II,  25 |          egyik kezével izgatottan simogatta magas, szögletes homlokát,
17 III,  1  |       szomorú…~Macska-hízelgéssel simogatta meg a Krisztina állacskáját,
18 III,  40 |          s olyan fájdalmas arccal simogatta, ajnározgatta a tönkretett
19 III,  65 |         De no, legyen eszed már - simogatta vígan Gábor bácsi. - Hiszen
20 III,  66 |           másikkal forró homlokát simogatta.~- Ne félj semmit kis rezedaszálam.
21 III,  110|    lányocskám - szólt, s atyailag simogatta meg szép aranyszõke haját.~
22 III,  114|          Ajtányinak, össze-vissza simogatta az ál-Murzut, s amint az
23 III,  146|     komédiát, fiacskám!~Hízelegve simogatta meg a gyermek fejét, melyen
24  IV,  2  |        Azután szelíden, szomorúan simogatta meg a kis unokát, aki valami
25  IV,  32 |          õsz pap szeretetteljesen simogatta meg a lenszín haját.~- Ugye
26  IV,  97 |          Azután a karmolás helyét simogatta meg. ) Az isten verje meg
27  IV,  101|   vidámsággal.~Az apa kedvetlenül simogatta szakállát.~- Hogy változtál
28  IV,  101|        napokra.~Akkor aztán hiába simogatta forró fejét lágy ujjaival
29  IV,  109|      odavolt örömében és kevélyen simogatta meg a hasát.~- Hát tessék -
30  IV,  139|          vállat vont s kedélyesen simogatta meg tömött, huszáros bajuszát.~-
31  IV,  148|        mosolygott. És szeretettel simogatta meg a Pali üde arcát.~Nagy
32  IV,  149|         pópának, aki kedvteléssel simogatta meg éjfekete haját, habfehér
33  IV,  152|      rontani.~Megfogta a kezemet, simogatta, aztán megbökte a paplan