Rész, Fejezet

 1   1,  3  |           összetette kezeit és azt rebegte:~- Bocsásd meg nekem, hogy
 2   1,  14 |            mindez? Boldog isten! - rebegte Marosini.~Esre ránézett
 3   1,  14 |           Itt hagyott, elhagyott - rebegte a szegény asszonyka és sírt,
 4   1,  18 |         szól hozzám?~- Álom volt - rebegte Erzsike. - A nénike mondta,
 5   1,  18 |         keresztül.~- Meneküljön! - rebegte, amint hozzá ért.~- Meneküljek?
 6   1,  20 |            becsülete.~- Köszönöm - rebegte hálásan, megszorongatva
 7   1,  21 |       eltökéléssel alig hallhatóan rebegte:~- Ne szóljon!~*~A vicebíró
 8   1,  25 | visszafordulsz?~- Mirõl van szó? - rebegte a grófnõ reszketve.~- Én
 9   1,  25 |      lepett meg.~- Igen, Borbála - rebegte szégyenlõs, szaggatott hangon. -
10   1,  29 |             Ez gyalázatos csíny! - rebegte fojtott, fuldokló hangon,
11   1,  31 |           trágyázva a földecskék - rebegte Kupolyi elérzékenyülten -,
12   1,  31 |          magasba emelve, ájtatosan rebegte:~- Bizonnyal õ volt az.
13   1,  32 |            gondolta ezt ki?~- Én - rebegte az halkan, szégyenlõsen.~-
14   1,  32 |           Köszönöm a szép rózsát - rebegte csöndesen, a szemeit lesütve.~
15   1,  34 |          házamat.~- Hová menjek? - rebegte a leány megtört hangon,
16   1,  34 |               Gloria in excelsis - rebegte ájtatosan Apró uram, fölnézve
17  II,  59 |           égre emelte.~Oh, anyám - rebegte összekulcsolt kezekkel -,
18  II,  60 |      leányhoz lépve.~- Én vagyok - rebegte az csaknem öntudatlanul
19  II,  60 |          az a virág nem az enyém - rebegte félénken a leány.~- Hát
20  II,  60 |          Nem, méltóságos asszony - rebegte a lány.~- Mi az, nem hoztad
21  II,  60 |          fogja áldani méltóságát - rebegte Károly, miközben sietve
22  II,  90 |      imádkozott és reszketõ hangon rebegte: Jön az árvíz.~S a bõszült
23  II,  90 |     megragadta Délibáb kezét s úgy rebegte neki:~- Jóvá fogom tenni.
24 III,  144|     Fruzinka sóhajtott, s félénken rebegte:~- Soha, soha! Merne-e az
25 III,  148|         vagyok. Eljöttem, Ferenc - rebegte.~- Üljön le, asszonyom!
26  IV,  54 |          ha szeret!~- Ott leszek - rebegte, s aztán szép homlokát összeráncolva,
27  IV,  57 |           Hát ellenem szavazott? - rebegte a leány elhalványodva.~Szontágh
28  IV,  73 |              Ön egy nagy lélek!« - rebegte könnyezve, s a lerajzolt
29  IV,  85 |     Fruzinka sóhajtott, s félénken rebegte:~- Soha, soha! Merne-e az
30  IV,  97 |        virágágat.~- Hanem, hanem - rebegte, piros ajkát harapdálva.~-
31  IV,  101|           nagy szegénységben van - rebegte Gyuri, és elõtörtek szemeibõl
32  IV,  146|           a szárazra.~- Köszönöm - rebegte a bakfis, aki útközben egészen
33  IV,  148|   gyalázatos, rossz ember voltam - rebegte Jarobitsek. - Bocsásson