Rész, Fejezet

 1   1,  4  |          mit búsulsz? Látod, én örülök, mint a gyerek: nyulat fogathatsz
 2   1,  9  |    lehetõvé lesz. Igenis, uram, örülök, ha önnek szívességet tehetek.
 3   1,  11 |       benne!~- No, annak nagyon örülök - felelte a fiatal Sótony. -
 4   1,  19 |      folytatta az uralkodónõ -, örülök, hogy az urát is megösmerhettem.~-
 5   1,  19 |         megösmerhettem.~- Én is örülök - felelte Nagy József, megpödörítve
 6   1,  26 |       megrázogatva a kezemet. - Örülök, hogy elevenen is látlak,
 7   1,  26 | ismételte barátomnak is.~- Igen örülök.~Csupa mosoly lett az arca,
 8   1,  26 |    Lehetetlen, lehetetlen… Azaz örülök.~- Ugye, hogy megváltoztam? -
 9   1,  28 |        hozzá mosolyogva.~- Igen örülök, uram. (Hát mi az ördögöt
10   1,  29 |       uram.~- Ah! No, lám. Igen örülök. Ej no! Igazán szívbõl örülök,
11   1,  29 |   örülök. Ej no! Igazán szívbõl örülök, báróné. És hogy van az
12   1,  30 |    Lehetetlen, lehetetlen… Azaz örülök.~- Ugye hogy megváltoztam? -
13   1,  35 |  Mondjuk, hogy értelek. És igen örülök, hogy éppen a róka-években
14   1,  35 |     enyém lenne.~- Annak igazán örülök - mondá Kozsibrovszky.~-
15  II,  8  |        kis román-schreiber. No, örülök. Nem is képzeli, milyen
16  II,  32 |      vannak, frakkban.~- Igazán örülök, hogy egy ilyen régi ismerõssel
17  II,  34 |       felelt az anya -, és igen örülök, hogy azon fontos tanítást
18  II,  43 |   tanító szívére tette kezét.~- Örülök, nagyságos úr, hogy úgy
19  II,  50 |  sebesebben megnevezte magát.~- Örülök, uram, hanem engedje meg
20  II,  62 |    Természetesen Ah! ah! Igazán örülök, hogy szerencsém van fölségtekkel
21  II,  63 |      Kranzer Ferenc vagyok...~- Örülök. Minek köszönhetjük látogatását?~-
22  II,  71 |          ez az én köpönyegem!~- Örülök rajta, uram. Lássa, ugye
23  II,  72 |     segédje, Pallér Miksa úr.~- Örülök - mondá Pukovics fanyarul -,
24  II,  80 |        feszegetett le késsel.~- Örülök, hogy itt vagy, legalább
25  II,  127|         Ilyen vagyok én. Jobban örülök ennek az édes-kedves rongynak,
26  II,  135|     Fenyéry Miklós barátomat.~- Örülök, uram! - mond õnagysága
27  II,  140|          Nem értelek, bátyám!~- Örülök, majd kiugrom a bõrömbül...
28 III,  22 |      hozzám a szabót?… Mennyire örülök!~- Én is… - sóhajta bús
29  IV,  1  |        még mondta néhányszor:~- Örülök, hogy elszoktál attól a
30  IV,  20 |         vagyok elégedve, s igen örülök a sikerének.~Az öreg Ebers
31  IV,  73 |          de boldog mosollyal.~- Örülök, szívem, hogyne örülnék.~-
32  IV,  145| segítsen az úton és céljaidban! Örülök, hogy olyan derék fiaid
33  IV,  148|      Vencel!~Vettem leveledet s örülök, hogy egészséges vagy. Vigyázz