Rész, Fejezet

 1   1,  1  |             emelte fokosát, s majdnem önkénytelenül futott a küzdelem helyére,
 2   1,  12 |             semmi sem jutott eszembe, önkénytelenül futni kezdék. Szerencsére
 3   1,  12 |           tanácsot akarna tõle kérni, önkénytelenül a Drávát nézte.~A hû eb
 4   1,  12 |               amint az ablaknál állt, önkénytelenül kihajolt: mi történik lent?~
 5   1,  13 |       kigondolva a lovak kantárjaira. Önkénytelenül áttévedt tekintete a sorompós
 6   1,  13 |            leány, kinek lábainál ült, önkénytelenül az idegenre vetette tekintetét,
 7   1,  14 |      fagyasztó, borzalmas lett, ajkai önkénytelenül mozogtak. Fönnhangon gondolkozott.~-
 8   1,  14 |            termetû úrnõ kapaszkodott, önkénytelenül lehanyatlott.~- Eszter!
 9   1,  14 |             mint egy valóságos alvó s önkénytelenül kiáltá:~- Segítség! Kik
10   1,  17 |              gazember, - kiáltott fel önkénytelenül a sztaroszta - hát azért
11   1,  17 |            ilyen helyen…~Nowogradszky önkénytelenül felkiáltott:~- Vigyázz a
12   1,  17 |      Kaszperek Mihály! - kiáltott fel önkénytelenül.~Csernyiczky meghallotta
13   1,  23 |              temetés… ~Odabotorkáztam önkénytelenül a nevezetes dinnyevirághoz.
14   1,  23 |              hátborzongva vetette oda önkénytelenül:~- Minek adod akkor férjhez?~
15   1,  27 |            jól kicsúszott a hínárból. Önkénytelenül lépkedett utána. Egy láthatatlan
16   1,  29 | visszarántották.~Felütötte a fejét, s önkénytelenül odaszólt:~- Ön talán rosszul
17   1,  30 |   ünnepiességét.~- Kik azok? - kérdém önkénytelenül visszahõkölve.~- A hatodik
18   1,  32 |       behunyta a szemeit álmatagon és önkénytelenül fölsóhajtott…~- Meglehet,
19  II,  26 |              s talán elõször életében önkénytelenül imára tette össze kis kezeit: »
20  II,  117|             élénk derûje öntötte el s önkénytelenül kiáltott fel:~- Mily szerencse!~-
21  II,  123|            összebújnak s a derékaljat önkénytelenül magukra húzzák. A víz nagy
22 III,  3  |     lassankint szokták meg a homályt, önkénytelenül közeledett a mutatott irányhoz,
23 III,  11 |             sóhajtott az öreg mintegy önkénytelenül ejtve ki ez édes, de mégis
24 III,  37 |       Egymásra néztek, szemük mintegy önkénytelenül kereste, hogy ki itt hát
25 III,  38 |             kis levél Sándor számára. Önkénytelenül összemorzsoltam. Nem neki
26 III,  50 |          kitágult, szívünk dobogott s önkénytelenül elindultunk a titokteljes
27 III,  52 |              Nagyságos uram - kiáltám önkénytelenül -, hiszen ezek az írások
28 III,  56 |               húzott ki a zsebébõl, s önkénytelenül odaírta a falra: Molnár
29 III,  60 |           gyertyát eloltottam, szemem önkénytelenül felkereste. Sötét árnyékot
30 III,  87 |        egészen elvették az eszemet, s önkénytelenül hozzányúltam a kötényhez,
31 III,  102|           ültem bágyadtan, álmodozva, önkénytelenül kezdém lapozni újra a »tisztikar
32 III,  146|            mamám! Ne menj fel, mamám!~Önkénytelenül futottam vissza az ablakhoz.~
33  IV,  131|         órámat, szinte megsajnáltam s önkénytelenül szaladt ki a szájamon: »