Rész, Fejezet
1 1, 3 | arcán a szeretet derûje ömlött el.~- Én vagyok annak az
2 1, 4 | s arcán síri sápadtság ömlött el. Délig szólok a leánnyal
3 1, 8 | valami földöntúli fény ömlött be a falak repedésein fölülrõl,
4 1, 8 | s arcán síri sápadtság ömlött el. - Még ma szólni fogok
5 1, 9 | gyermekeknél sajátszerû bánat ömlött el.~Ettõl a szomorú arctól
6 1, 12 | mozdulatán báj és kellem ömlött el. De ha még tízszerte
7 1, 13 | a boldogabb napok derûje ömlött el.~- De el is felejtettem
8 1, 18 | még a pitvarajtón is fény ömlött ki. Talán lángost süt a
9 1, 18 | fönséges homlokán derült fény ömlött el újra.~- Nem adhatom,
10 1, 21 | termetén üde frisseség, bûbáj ömlött el. Az ingváll félrecsúszott
11 1, 23 | Valami különös vidámság ömlött el gonosz, sárga arcán.~
12 1, 23 | valóján valami fázékonyság ömlött szét, a szája is határozottan
13 1, 24 | mindegy. (Végtelen keserûség ömlött el arcán.) A fõ az, hogy
14 1, 25 | mely az érkező szájából ömlött, feléje vitte a kalaplengetéssel
15 1, 25 | valami krisztusi szelídség ömlött el. Így képzelem el magamban
16 1, 26 | dalocska, amint szállt, ömlött és hullámzott, olvadékonyan,
17 1, 26 | Hlavatsek hangján maró keserûség ömlött el.~- Ugrál-bugrál a maga
18 1, 31 | hogy valami nagy szomorúság ömlött el rajta és az gyanús volt.
19 II, 2 | azután valami sötét komolyság ömlött el ritka vendégképpen tulipiros
20 II, 5 | bágyadt, szánalmas derû ömlött el: félig részegség, félig
21 II, 117| termete ruganyos, s annyi báj ömlött el minden mozdulatán, hogy
22 II, 129| piros arcán mennyei derû ömlött el, s édes, behízelgõ hangon
23 III, 56 | méltatlankodás keserûsége ömlött el szavain. Érezte, amit
24 III, 100| bizonyos keserûség és ridegség ömlött el. Szemeit szúrósan hordozta
25 III, 100| arca kigyúlt, jóságos derû ömlött el rajta, székét pedig egyre
26 III, 124| akarsz lépni?~S mennyei derû ömlött el arcán. A végrehajtó bizottság
27 IV, 61 | szeretet, csupa nyájasság ömlött, hanem még jobban ömlött
28 IV, 61 | ömlött, hanem még jobban ömlött belõle a szó. Összehordott
29 IV, 81 | semmit, ne szóljon semmit - ömlött a Lenci szájából a méltatlankodás
30 IV, 83 | héttõl kezdve.~Lázas pirosság ömlött el arcomon a nagy kíváncsiságtól.~-
31 IV, 100| napfény aranyos sávokban ömlött be a folyosó ablakain. A
32 IV, 127| Kacagott, tapsolt s életpír ömlött el penészszínû fonnyadt
33 IV, 132| s ezüstös fehér kévében ömlött be a friss levegõ.~- Juj,
|