Rész, Fejezet

 1   1,  16 |       milyen beszédes.~- Hohó, te Nástya, majd kicsattan az ajkad,
 2   1,  16 |          a szálas Katharinának. A Nástya tejszín arca körül egy nagy
 3   1,  16 |          is szereted az édeset.« (Nástya fülig pirult.) Az éjhajú
 4   1,  16 |        ülnek!«~Boldog Marikuca és Nástya, akik megláthatják. Mert
 5   1,  16 |       palotahölgyek«: Marikuca és Nástya az edényeket mosogatták
 6  IV,  149|                           AZ OKOS NÁSTYA~1892~Onnan hoztam én az
 7  IV,  149|           Onnan hoztam én az okos Nástya meséjét, ahonnan a mandátumot.
 8  IV,  149|          havasok közt élt az okos Nástya. Szép volt, mint a fiók
 9  IV,  149|           férje is, mert meghalt. Nástya özvegy asszonyka lett, pajzán,
10  IV,  149|  bolondultak utána a legények, de Nástya egyiknek sem adta oda a
11  IV,  149|         vissza hozzám.«~Tógyer, a Nástya nagybátyja (azelõtt gyámja
12  IV,  149|            Kár eltemetkezned.«~De Nástya csak a fejét rázta és így
13  IV,  149|    zuhatag:~- Hamis a lelked, kis Nástya. S olyan a nyelvecskéd,
14  IV,  149|    nyelvecskéd, mint egy ráspoly.~Nástya hû maradt elhatározásához.
15  IV,  149|      minden aranyomat neked adom, Nástya. Rétemet, földemet, minden
16  IV,  149|       földemet, minden állatomat.~Nástya vigyorgott s akaratos makacs
17  IV,  149|       magát a kútnál. Csipkedte a Nástya arcát, kapkodott a darázs-derekához
18  IV,  149| darázs-derekához szerelemittasan. Nástya azt súgta neki:~- Gyere
19  IV,  149|  gyalogúton. Búzavirágok voltak a Nástya kezében. Megálltak beszélgetni.
20  IV,  149|          közt:~- Adj egy virágot, Nástya!~- Hát szakíts egyet, ha
21  IV,  149|       csak virágot akarsz - szólt Nástya nyeglén -, van itt ezer
22  IV,  149|             Nono - fenyegette meg Nástya a diákot szende pironkodással. -
23  IV,  149|         hogy megtelt lassankint a Nástya háza bocskorokkal. Egész
24  IV,  149|         való a te piskótalábadra.~Nástya, a kis Nástya kinevette.~-
25  IV,  149|     piskótalábadra.~Nástya, a kis Nástya kinevette.~- Eszembe sincs,
26  IV,  149|       posztókabátban.~- Hallod-e, Nástya, megveszem az összes bocskoraidat
27  IV,  149| határozottan.~- Bolond vagy, szép Nástya. Mi hasznukat veszed?~-
28  IV,  149|         mit csinál majd valamikor Nástya a bocskorokkal. Egyik is
29  IV,  149|         el illatjukat…~Igaz, hogy Nástya se volt már a régi, a liliomokat
30  IV,  149|     voltál nálam?~- Nem értem rá, Nástya - felelte Gyorgye kelletlenül. -
31  IV,  149|         lábadra is.~S lõn, hogy a Nástya bocskoraival megfordult
32  IV,  149|        élt és ott gyomlálgatott a Nástya udvarára nézõ kertjében,
33  IV,  149|       volt… mindig okos volt ez a Nástya.~