Rész, Fejezet
1 1, 2 | megcsókolta.~- Ah, ah!… - hangzott mindenünnen egy-egy elfojtott fölkiáltás.~
2 1, 4 | barna lányarc mosolyog le mindenünnen. Az engedelmes »kalamus«
3 1, 5 | szõke leányarc mosolyog le mindenünnen. Az engedelmes »kalamus«
4 1, 5 | annyira el van vágva az útja mindenünnen, hogy sehova sem mozdulhat,
5 1, 8 | barna leányarc mosolyog le mindenünnen. Az engedelmes kalamus kifordul
6 1, 12 | szívét, mégiscsak hiányzott mindenünnen az a kettõ.~Hej, mikor még
7 1, 12 | egyszerre összeröffentek mindenünnen, és elkezdtek háborogni
8 1, 20 | bútorokból, a szõnyegekbõl és mindenünnen. Mintha az Erzsike hajának
9 1, 25 | koronázáshoz - hoztak rá mindenünnen földet. Csak még az a föld
10 1, 26 | vélte a kápolnát, melyet a mindenünnen kóválygó füst takart.~-
11 1, 31 | nap virradt föl Kupolyira. Mindenünnen szakadt rá a sok kellemetlenség.~
12 1, 35 | keletrõl, nyugatról, délrõl, mindenünnen oly sokaságban, mint az
13 II, 2 | Ah! Ne mondja! - hangzott mindenünnen a kíváncsiság.~- Egy olyan
14 II, 4 | szisszenése hallatszott mindenünnen: »Ohó, hiszen ez valóságos
15 II, 37 | és tisztaság mosolygott mindenünnen, s a kapuban Kati fogadta,
16 II, 99 | fátyla! ez a mondat hangzott mindenünnen, a boltajtó csattanása ezt
17 II, 99 | már az õ füleiben zúgott mindenünnen ez a hang: Kopott fátyol,
18 II, 123| piszkos erek összeszûrõdtek mindenünnen.~Visszanézett arra a helyre,
19 II, 127| fátyla! Ez a mondat hangzott mindenünnen, a boltajtó csattanása ezt
20 II, 135| visszhangzott Ákos úr fejében; mindenünnen ez zúgott. A füvek ezt suttogták,
21 III, 96 | vicispán ebédre invitálta. Mindenünnen a napfény sütött rá.~De
22 III, 102| sikátorok önteni kezdték mindenünnen a sok inasgyereket, kiknek
23 III, 115| falvakban. Apró táborok indultak mindenünnen a litkei erdõbe, hogy onnan
24 III, 119| király kiverte Likaváról és mindenünnen egész pereputtyostól, s
25 III, 137| Igaz! Úgy van! - hangzott mindenünnen az összebeszéltek részérõl.~
26 III, 144| ahogy az õrök a királynak mindenünnen jelentették.)~A király próbákat
27 III, 148| kiáltás, melyre egyszerre mindenünnen visszafelelgetett az ezernyelvû
28 III, 148| neki a szép fehér kezével. Mindenünnen a napfény sütött rá, sohasem
29 IV, 1 | nyájak, gulyák akkor jöttek mindenünnen hazafelé. A csengõk szava
30 IV, 9 | is a Roesel-házba kérõk mindenünnen. A nagy örökségnek híre
31 IV, 47 | apró gyerekeket az anyák mindenünnen hazakiabálták. »Lacika,
32 IV, 88 | sok adósság maradt utána, mindenünnen összecsapódni készültek
33 IV, 133| mélyedésébõl, a házak ereszeirõl és mindenünnen.~A fehér veréb lelke velem
|