Rész, Fejezet
1 1, 3 | haragos volt a zsidó, nem mertem adósa maradni.~A férfi arca
2 1, 9 | hangzottak. Megijedtem s nem mertem elutasítani. Azt hiszem,
3 1, 9 | elmenni csak igen ritkán mertem; kilesve az alkalmas pillanatot,
4 1, 23 | fejemet, a világért sem mertem volna odapillantani, mert
5 1, 23 | szólt most az édes mamám. - Mertem volna én valaha ilyesmit
6 1, 23 | nem ment még férjhez? (Meg mertem már kérdezni, még csak el
7 1, 25 | nekem is nagy dolog, és nem mertem neked otthon megmondani,
8 1, 26 | uram.~- Pedig én fogadni mertem volna - ravaszkodék ez.~
9 II, 17 | takaró alá bújtam s fel nem mertem volna emelni fejemet a világért
10 II, 45 | rossz arcot mutatni sem mertem, mert valóságos mintája
11 II, 71 | Kérdezõsködni, tudni sem mertem róla. Mély bánat emésztett;
12 II, 71 | rémletes teremben.~Nem mertem felpillantani; oda siettem
13 II, 77 | Pillanatnyi habozás - után halkan mertem csak makogni:~- Az is.~-
14 II, 91 | Egy véka csöves kukoricába mertem volna fogadni egy babszem
15 II, 94 | mosolygott, de ha a hintó ellen mertem valamit mondani, nyomban
16 II, 94 | kedveért tûzbe-vízbe el mertem volna menni, de a szakácsnénak
17 II, 101| a szögek vájtak oda. Nem mertem kimozdulni, otthon ültem,
18 II, 109| hogy a fiatal hölgyet nem mertem megszólítani, pedig csak
19 II, 109| De ezt a királynét nem mertem megszólítani. Ez még, ha
20 II, 136| ital borra. Csak õhozzájuk mertem jönni. És az önök meseszerû
21 III, 1 | remegett, mint a nyárfa.~- Mertem volna-e álmodni? - folytatá
22 III, 8 | hasonlatosság… olyannyira… hogy meg mertem volna esküdni.~- Igen? Pedig
23 III, 45 | jók lesznek nekem, de nem mertem, mivel haragosnak látszék.~
24 III, 87 | az is. Arra gondolni se mertem, hogy én egy alispán mellé
25 III, 87 | arcára, de felelni csak akkor mertem, ha kérdezett.~Lehajolt
26 III, 87 | szolgabírónak a világért sem mertem megmondani. Azt hittem,
27 III, 100| szürcsölgette borát, nem mertem rátekinteni, de éreztem,
28 III, 109| méltóságos komoly képpel. Dehogy mertem én vágyakozni ezek közé.~
29 III, 126| elküldtem a hivatalos lapba.~Nem mertem neki nemet mondani, pedig
30 IV, 1 | akartam karolni. Jaj, nem mertem, kezem a félúton megzsibbadt.
31 IV, 55 | kitudódik, hogy a fejemre mertem tenni, lenyakaztatnak.~-
32 IV, 63 | címert keresni. Hisz úgysem mertem volna hazamenni ilyen szégyennel.
33 IV, 69 | kíváncsi is voltam, de már nem mertem megkérdezni, mert attól
|