Rész, Fejezet

 1   1,  13 |     mondá az idegen úr. - Ah, ön elaludt?~- Nem, csak elgondolkoztam -
 2   1,  15 |   bendõjébe.«~Egy pár perc múlva elaludt a pap; minden csendes volt,
 3   1,  15 |     megint behunyta a szemeit és elaludt.~De a lovagok talpon termettek.~-
 4   1,  18 |   csípnek?« Az öreg úr csakhamar elaludt a maga bolhái dacára, de
 5   1,  21 |         saját combján, de biz az elaludt egy gyönge széláramban,
 6   1,  23 |      Csúry Mártont, aki rendesen elaludt s nagyokat hortyogott a
 7   1,  25 |          elhúzta a kezét és újra elaludt… azaz befordította az arcát
 8   1,  25 |    vánkosa alá teszi. Erre aztán elaludt édesen, s járt az egész
 9   1,  26 |       míg a tûz valahogy magától elaludt, de a nádassal éppenséggel
10   1,  28 |  elgondoltam, mikor az a leányka elaludt. Mintha valaki pisztolyból
11   1,  29 |        hálótársnál. Úgy látszik, elaludt. Ez némileg megnyugtatta
12   1,  31 |          huzatot« az öregre. Hát elaludt tõle, mint a tej. No, jól
13  II,  4  |          a csúfság történt, hogy elaludt a maga nótáján, s mikor
14  II,  34 |        hazulról, kis öccse pedig elaludt, akkor nagyon elunta magát
15  II,  34 |        nagy sírásban megint csak elaludt: csendesen leült mellé,
16  II,  44 |        javában utazik.~Nemsokára elaludt, s fel sem ébred, ha Brisgaloff
17  II,  60 |     gyermekleány a nagy sírásban elaludt, ott a virágállvány alsó
18  II,  107|          hortyanás mutatja, hogy elaludt, s még álmában is motyogja: »
19  II,  129| hortyogását, mikor az már mélyen elaludt, félretolta a takaró dunyhát,
20 III,  2  |         Egyszerre a gyertyavilág elaludt bent a szobában. És a nagy
21 III,  2  |        Boris kendõje! Bizonyosan elaludt a bokor tövében.~De Borcsa
22 III,  7  |     éjszakán, amikor már a Józsi elaludt, és megkopogtatta a kamra
23 III,  24 |      otthon, mi járatban voltak. Elaludt a dolog. Ha lehetetlen,
24 III,  24 |   gondolkozott, míg egyszer csak elaludt a garádban. A buja fû volt
25 III,  56 |       csak. Akkor szép csöndesen elaludt egy éjjel.~Lucskos idõ volt
26 III,  65 |          kielégítõ választ, újra elaludt.~Jóízû szuszogása összevegyült
27 III,  81 |      párnának, s olyan édesdeden elaludt rajtuk, hogy azt ugyan fel
28 III,  83 |        egyszer éjszakának idején elaludt a gyermek mellett: amikor
29 III,  136|      zárva találták. »Bizonyosan elaludt az a gaz ételkotyvasztó.«~
30  IV,  5  |       csak azért késett el, mert elaludt jóízûen a nagy diófa alatt.~-
31  IV,  107|       Tapolcsányi Ferenc uram és elaludt. De csakhamar megint felrázták.~-
32  IV,  150|           Felriadt álmából, s ha elaludt, borzalmas víziói voltak.
33  IV,  152|         kidõltek, a polgármester elaludt, a törvényszéki elnök megszökött,