Rész, Fejezet
1 1, 1 | Minek is adtad magad erre a csúf életre!~A fiú térdre rogyott
2 1, 9 | megfenyegette piciny ujjával a csúf madarat.~A szarka kutyába
3 1, 11 | Apolka - kinek kellene maga a csúf orrával?~(Veres volt egy
4 1, 11 | mester úr orra. Dehát mióta csúf a veres szín?)~- Ej, ej,
5 1, 11 | járok majd hozzád. Errõl a csúf dologról soha senki sem
6 1, 17 | apportírozni szoktak ezek a csúf állatok - az elsõ két lábában
7 1, 18 | ették még (mert már azok a csúf állatkák is finnyásak, válogatók),
8 1, 18 | istenem, de rosszkor, csúf emberek vannak odabent,
9 1, 18 | onnan venni késõbb azt a csúf villát, de lássa, oly lusta
10 1, 20 | Szamár! Szamár!~(Hallgass, te csúf állat, de udvariatlan vagy!)~
11 1, 20 | Tudom, haragszol is arra a csúf végzetre, tudom, szeretnéd
12 1, 23 | egyformának látszott. A csúf krinolin uralkodott. Mindegy,
13 1, 24 | menyasszonyra lövellnek ilyenkor a csúf férfiszemkarikákból. Ah,
14 1, 27 | szemérmesen… talán, hogy az a csúf rigó semmit se láthasson.~
15 1, 34 | venni az anyóka alakját: csúf volt, töpörödött volt, mint
16 II, 44 | mélyedésnél megállapodva - milyen csúf szél fúj ma, hallod-e, hûséges
17 II, 97 | az édesmamánkat is? Oh, a csúf bácsi! Mért nem csukja be
18 II, 109| Úgy tetszik, mozdult ez a csúf majom.~Csakugyan. E pillanatban
19 II, 132| Dehogy van jó dolga, abban a csúf fekete földben... Ahol azok
20 III, 1 | kiállhatatlan vendégeim lesznek… csúf emberek…~- No, no, megállj
21 III, 1 | csak! Kik azok a nagyon csúf emberek? Vajon igazán azok-e?~
22 III, 1 | Mirkovszki Miklós. Az a csúf Miklós gyerek, akivel mindennap
23 III, 2 | kezeivel benyúlni érte. Oh, a csúf kapocs! Ni, lepattant… leesett.
24 III, 2 | túl, mint egy odacsapott csúf folt valami zöld ünnepi
25 III, 25 | keresztülment rajta, s ni, a csúf szörny, hogy ránézett apró
26 III, 25 | karját s megdobta azt a csúf vadrózsabokrot, mely erre
27 III, 32 | Madame elõször elunta ezt a csúf, poros Pestet, miután elmúltak
28 III, 32 | mit beszélek. Menjen - csúf ember!~- No, hát akkor el
29 III, 46 | hazajött hûségesen.~- Oh, te csúf, te gyalázatos! Látod, látod,
30 III, 63 | selymaságból hirdeti vala annak csúf voltát.~Mivel úgy történt,
31 III, 64 | fordul az arca, s olyan csúf lesz, hogy szörnyűség…«~
32 III, 64 | elöl van, de az igaz, olyan csúf lett, hogy szörnyűség.~No,
33 IV, 1 | kutyáiktól, hogy lehet oly csúf állatokat tartani?~Leugrottam
34 IV, 51 | história. Akadnak ugyanis csúf emberek, akik kellemetlenséget
35 IV, 51 | mondja, kifizette, az a csúf ember, a kölcsönadó meg
36 IV, 84 | világíttatni fogja az utcákat. Egy csúf, zimankós novemberi napon
37 IV, 97 | Menjen, gonosz! Ó, be csúf, mikor így beszél.~Ekkorra
38 IV, 125| fölfeszítették a jó Jézust azok a csúf zsidók?~- Bizony fölfeszítették
39 IV, 128| ingerülten, kipirulva. - Vissza, csúf ember! - S becsapta az ajtót
40 IV, 128| szigorúan hangzott az a »csúf ember« szó. A szerelmesek
41 IV, 152| megborzadok tõled. Jaj, te csúf ember! Hogy nem mégy a templomba…~-
42 IV, 152| megcsókoltam, amiért a feleségem »csúf kékszakáll«-nak nevezett,
|