Rész, Fejezet

 1   1,  3  |   lakótársak a nappal; de nem a nap õkegyelme kedvéért tévedt el a gulyás
 2   1,  3  |          óperenciákon túl is legyen õkegyelme.~Sok kérdezõsködésem- és
 3   1,  4  |         süvegtelen fõvel álljon ott õkegyelme tiszteletére s mintegy respektusból
 4   1,  8  |          levett süveggel álljon ott õkegyelme tiszteletére, respektusból
 5   1,  12 |           Hová való, amice? - kérdé õkegyelme, a fõbíró uram.~- Kabára.~(
 6   1,  12 |            kétezer rhénusi forint), õkegyelme azt sem tudván, hol áll
 7   1,  15 |            bár forrt benne a méreg, õkegyelme is egy csókot cuppantott
 8   1,  15 |            a keresztet vetni, lévén õkegyelme akkora nagy szamár, hogy
 9   1,  18 |        belõle a pecséteket - fogott õkegyelme egy ollót, és szépen, egyszerûen
10   1,  34 |           csodálattal Apróról, hogy õkegyelme hasonlatos volna a nagy
11  II,  15 |         ilyen igaz kalandon ment át õkegyelme, míg végtére õt is levágta
12  II,  16 |              egyszer csak megszólal õkegyelme:~- Nagy eset... istenúgyse
13  II,  37 |       bizony a ciberelevest szereti õkegyelme.~- Hogy fõzik azt?~- Majd
14 III,  2  |          mehessek.~Elöl az öregbíró õkegyelme ballagott, utána Buga Istók
15 III,  47 |         látom én, okosan cselekszik õkegyelme. Nem bolondult az meg, -
16 III,  51 |         látom én, okosan cselekszik õkegyelme. Nem bolondult az meg, hanem
17 III,  63 |          termett; Veres István uram õkegyelme pedig kibujdosott vala azóta
18 III,  63 |   passzomántom!…~Rárakott volna már õkegyelme minden hízelgõ szót a világon,
19 III,  88 |             bebútorozott termeiben, õkegyelme biz azért bele nem fekszik
20 III,  97 |            is kitetszik végre, hogy õkegyelme nem valami képzelt alak,
21 III,  102|       Tóthné asszonyom tudott, hogy õkegyelme sohase látta Moldvát, hanem
22 III,  103|        cselekedet emléke maradt meg õkegyelme után…~Egy napon betört jól
23 III,  108|         õnagysága és Gyöngyösi uram õkegyelme.~Mert három nagy poéta élt
24 III,  116|             Ami rosszat tett valaha õkegyelme, azt most mind elfelejtették,
25  IV,  28 |       megboldogult Kartigám Gergely õkegyelme isten nyugtassa meg ott,
26  IV,  28 |    emlékezetes nyilatkozatra fakadt õkegyelme, s azon melegében átüzent
27  IV,  70 |         színe elé Damók Mihály uram õkegyelme, rangjára nézve polgári
28  IV,  97 |             az ablakon, éppen mikor õkegyelme vacsorált. A »Vidám« nevû
29  IV,  117|            egy hét múlva beállított õkegyelme nagy szomorúan.~- Mi baj
30  IV,  127|           az is hosszú ostrom után. Õkegyelme kemény kezû ember volt.
31  IV,  127| sürögtek-forogtak. Megértette magát õkegyelme Nagy Balázs uram, hogy íme
32  IV,  127|             kulaccsal dolgozó ember õkegyelme, de éppen ilyen kellett