Rész, Fejezet

 1   1,  3  |     valami másra gondolok, édes öregem.~- Hallom.~- Eredj a zsidóhoz
 2   1,  3  |  borulva. - Élsz-e még, szegény öregem.~Boris asszony egészen néma
 3   1,  11 |     Nevetségessé tettek, kedves öregem!~- Nem engem - prüszkölt
 4   1,  11 |        bizony már megette az én öregem.~- És a leánya?~Fitymálkodva
 5   1,  16 |           Hát te is megismersz, öregem?« A Fakó nyerített az istállóban,
 6   1,  23 |      téged? - morogta utánam az öregem. - Megkergült ez a fiú!~
 7   1,  23 | Szervusz, Józsi! - kiálta rá az öregem s mintha vidám napsugár
 8   1,  23 |         ez vörös posztó most az öregem elõtt, ki a legközelebbi
 9   1,  23 |     Pali nem iszik - sietett az öregem meglegyezni.~- Helyes nevelés…
10   1,  23 |      ezt csak neked mondom meg, öregem - a leánynak is írt, annak
11   1,  24 |         képére átfestette.~- Az öregem négyesét nem látom - mondta
12   1,  25 |        benne.~- Minek az neked, öregem?~Vállat vont.~- Mit tudom
13   1,  25 |  Borbála.~- Ne ravaszkodj, édes öregem, látom én, hogy bajod van,
14   1,  27 |        velök:~- Nem lehet, édes öregem, mert lássa, egy bolond
15   1,  31 |       hiszen még te beteg vagy, öregem. De az apóka csak bizonykodott,
16   1,  31 |        Csakhogy megjöttél, édes öregem. Nem történt az úton semmi
17   1,  32 |         bátorságot akarok inni, öregem.~- Minek az a sok bátorság?
18   1,  35 |       aranybányát fedeztél fel, öregem?~Kozsibrovszky rejtélyesen
19  II,  113|        már más. Ülj ide mellém, öregem, s hallgass meg... Neked
20  II,  113|        lenni. Megteszed, kedves öregem? Ugye megteszed, családodért,
21  II,  113| befolyása által. Hidd meg, édes öregem, egész más szemmel fog a
22  II,  113|         csak, olvasd csak, »kis öregem«, mi van itt.~Abban az esti
23  II,  120|   ifjúság. Lesz gondom rá, édes öregem, hogy érdemeit illetékes
24  II,  120|    Egyébként pedig mi újság, jó öregem, itt, ezen a tájon?~Az öreg
25 III,  27 | akkoriban az én összetöpörödött öregem s olyan furorét csinált
26 III,  38 |      találtam nálunk, akirõl az öregem kérdezõsködésemre azt felelte
27 III,  39 |          Narcis, Narcis, kedves öregem! Jó, hogy megláttalak.~A
28  IV,  22 |         árusító gyerek, s az én öregem a Pesti Hírlapot veszi meg
29  IV,  27 |    szálljunk be szaporán. Az én öregem! - mondá aztán az asszonykára
30  IV,  68 |     Hallatlan!~- Ne mókázz, kis öregem. Tudom én, ki vagy. Gyere
31  IV,  132| földecske megmaradna. Vedd fel, öregem, az ünneplõ mándlit s eredj
32  IV,  152|   krajcárért, mert tudnia kell, öregem, hogy az idõ is pénz. S