Rész, Fejezet

 1   1,  3  |       súlyos buzogány. Pedig csak a napsugár reszketett rajta. Az a buzogány
 2   1,  4  | marasztalólag integettek. A reggeli napsugár odasütött és bearanyozta
 3   1,  4  |           egy tavasztól kölcsönzött napsugár; a lefutó könnycsepp még
 4   1,  5  |          lett, széttört darabjaiból napsugár támadt…~Hanem akkor még
 5   1,  23 |            az öregem s mintha vidám napsugár lopóznék be hangjával a
 6   1,  23 |             nekem csak egy vékonyka napsugár jutott - nekik talán sok
 7   1,  23 |           be az ablakon, még csak a napsugár nevetett nagy igazán, sõt
 8   1,  25 |       országának zászlói. Az õszies napsugár sárgás vásznakat terített
 9   1,  31 |             tavasz volt, de azért a napsugár is megtette a magáét, egész
10  II,  58 |           régi benyomásokat, mint a napsugár a szövetbõl a régi színt.
11  II,  72 |             nem termékenyít biztató napsugár jótékony mosolya, tápláló
12  II,  83 |         lapja meg-megcsillan a téli napsugár bágyadt mosolyától. Kacéran
13  II,  90 |          hogy amint az elsõ tavaszi napsugár kivillan, bocsássa szabadon
14  II,  90 |             s amint az elsõ tavaszi napsugár kivillant, jöttek a langyos
15  II,  99 |            Edith elgondolta, hogy a napsugár abból az országból jõ, hol
16  II,  99 |           üdvözletet intett Aranyos napsugár nagy Magyarországból, ki
17  II,  102|     egyszerre szétnyitotta keblét a napsugár tüzétõl, a selyemlágy tündérszárnyacskák
18  II,  102|           szomorú halál az!~Tavasz, napsugár, madárdal, zöld lombok itt
19  II,  102|    mulandóság sorvasztó lehelete!~A napsugár, mely megszerette, mely
20  II,  112|        tizennyolc ablakon. A pajkos napsugár végigtáncol néha a zsaluk
21  II,  127|             Mari elgondolta, hogy a napsugár abból az országból jön,
22  II,  127|       üdvözletet intett.~...Aranyos napsugár szegény lengyel földrõl,
23  II,  133|     elfutott az ott játszogató téli napsugár, mintha nem merne, mintha
24  II,  134|       falakról, amint a belopódzott napsugár ott táncolt rajtuk, mintha
25 III,  1  |           üdébb, zöldebb leszek…«~A napsugár leszól az ifjúhoz: »Neked
26 III,  7  |         nyílnak meg, csak ritkán.~A napsugár hiába táncol a zsaluk bordácskáin;
27 III,  8  |         melyeken pajkosan táncolt a napsugár egész délelõtt, szétnyíltak.
28 III,  19 |             a föld illatot lehel, a napsugár arany szálakkal fonja körül
29 III,  69 |    elégedetlenség, minden derült, a napsugár besüt az ablakon, a büfébeli
30 III,  110|          bánatos volt, mint az õszi napsugár. Ha megszólítottuk, összerezzent,
31  IV,  1  |         csak úgy mosolygott, mint a napsugár õsszel, bágyadtan, erõltetve.~
32  IV,  1  |            ötöt! Hadd találja ott a napsugár már holnap, ámbár csak holnapután