Rész, Fejezet

 1 III,  8|         történetemet.~Okvetlenül Kupcsik Nep. János úron kellett
 2 III,  8|        pecsétet a ruhaszövetbõl.~Kupcsik úr bosszút esküdött az egész
 3 III,  8|          Ez a praktikus eljárás.~Kupcsik János úr magánzó volt és
 4 III,  8|       már t. i. ha írni tudna.~*~Kupcsik Jánosnál az a fõ, hogy egy
 5 III,  8|      látna a boldogságból annyit Kupcsik János? Ami sok, az megárt,
 6 III,  8|      dolognak - gondolta magában Kupcsik. - Adatokat! adatokat!~Azt
 7 III,  8|    asszony, házmesterné! - mondá Kupcsik Nepomuk János lehetõ nyájasan.~
 8 III,  8|         arckifejezéssel dünnyögé Kupcsik úr, mialatt a lépcsõkön
 9 III,  8|      halk kopogás hallatszott, s Kupcsik János úr lépett be.~Miután
10 III,  8|    fanyarul kérdé:~- Mi tetszik?~Kupcsik úr elõadta kívánságát a
11 III,  8|         asszony! - sóhajtott fel Kupcsik úr.~- A férje hivatalnok,
12 III,  8|  hivatalba sem, gondolta magában Kupcsik.)~- No, nem is olyan nagy
13 III,  8|        esztendõ óta.)~De ezt nem Kupcsik gondolta, csupán mi mondjuk,
14 III,  8|          csupán mi mondjuk, mert Kupcsik nagy ámulatában egyébre
15 III,  8|     cirkuszba - gondolta magában Kupcsik úr, s minthogy igen szép
16 III,  8|  Ritterek és kivált a Ritternõk.~Kupcsik úr oda sem ügyelt a bohócra,
17 III,  8|    gyanúját azonnal felköltötte, Kupcsik úr pedig féltékeny volt,
18 III,  8|       része pedig a büfébe siet.~Kupcsik jól látta, hogy Bróner Jancsi
19 III,  8|          Régi cimborád vagyok, a Kupcsik Jancsi.~Minden okos ember
20 III,  8|       egy nagy hibája ne lenne - Kupcsik sóhajtva.~- Micsoda hibája?~-
21 III,  8|        mítoszi szerelem mellett!~Kupcsik barátjára nézett, de az
22 III,  8|   menyecskébe?~Többet nem tudott Kupcsik úr. Ez a csodálatos homály
23 III,  8|       egy nap azonban betévedett Kupcsik úr a Ment-féle sörházba
24 III,  8|          helyet. Pörgey köszönt, Kupcsik viszonozta.~Ez jó alkalom
25 III,  8|        mellé szemtelenkedett hát Kupcsik és megindult a diskurzus
26 III,  8|       Kérlek, mutass be! - mondá Kupcsik úr, mihelyt az elsõ apropos
27 III,  8|     cirkusztól - szólt Pörgey -, Kupcsik János gazdag magányzó.~A
28 III,  8| meghajlás után is tátva maradt a Kupcsik szája s szemét bámészkodva
29 III,  8|           Bizonyára nem - dadogá Kupcsik -, de oly meglepõ a hasonlatosság…
30 III,  8| vigyorgásoddal! - méltatlankodik Kupcsik János.~- Ugyan, hogyne nevetnék
31 III,  8|           Budapesti Közlönyt«-t?~Kupcsik a homlokára ütött. Nagy
32 III,  8|     bolond! - tépelõdött magában Kupcsik. - Most értek már mindent.