Rész, Fejezet

 1   1,  8  |    mindenre.~A kis bájos teremtés édesen fölkacagott.~- Maga rossz…
 2   1,  9  |         lihegett a kéjtõl, lelkét édesen csiklándozta ez a szõrmentes
 3   1,  9  |    túlságos arányban ráülepedett, édesen csiklandozó port a másik
 4   1,  9  |         lihegett a kéjtõl, lelkét édesen csiklandozta ez a szõrmentes
 5   1,  13 | harangalakra kitágulva repkedtek.~Édesen mosolygott, mire még szebb
 6   1,  14 |            csak az anyaföld piheg édesen, lágyan, s a Pán sípjának
 7   1,  14 |         hátáról a leány, s hangja édesen csengett-bongott -, mert
 8   1,  23 |     kip-kop, kip-kop belekopogtak édesen a templomi köveken a kántor
 9   1,  23 |       parancsol, apácska? (Oh, be édesen csengett a hangja.)~Mindnyájan
10   1,  24 |        pikáns girbegörbe és mégis édesen üde arcocskákkal.~- Özvegy
11   1,  24 |     férjeik fejéhez.~Csak üljetek édesen, elandalodva egymás mellett,
12   1,  25 |         teszi. Erre aztán elaludt édesen, s járt az egész éjjel a
13   1,  26 |         hullámzott, olvadékonyan, édesen, amint összefolyt szó a
14   1,  27 |         már elmuzsikálom.~Szépen, édesen csengett az új nóta, mint
15   1,  27 |       kendõt meglengetvén, valami édesen ismerõs hang csendült meg
16   1,  29 |          uram! - pirított rá az õ édesen csengõ hangjával, lóbálva
17  II,  40 |       Majd akkor akkor - csengett édesen füleibe mind a háromnak.
18  II,  60 |        beszélt a csillag, lágyan, édesen, ahogy a legjobb anya szokott
19  II,  71 |           mosolyogva nézett reám.~Édesen voltam meglepetve.~Ilona
20  II,  77 |           a közvizsgán, Szeremley édesen mosolygott, megveregette
21  II,  90 |     jártál? - szólt a vízitündér, édesen, szerelmesen, mint ahogy
22 III,  1  |          melynek a kolompja olyan édesen hívó, marasztaló, mint a
23 III,  1  |           pitvar-küszöbre s olyan édesen rimánkodott, hogy engedjem
24 III,  1  |         lihegett a kéjtõl, lelkét édesen csiklandozta ez a szõrmentes
25 III,  2  |      Riskájának nyakán megszólalt édesen, ismerõsen a kolomp. Éppen
26 III,  50 |        Habozva álltam meg. Milyen édesen hítt magához, ne forduljak-e
27 III,  91 |       pásztoróráért. - Az asszony édesen elmosolyodott, rám nézett
28 III,  96 |        csacsi, csacsi! - kacagott édesen, csengéssel. - Hát engem
29 III,  148|      csácsi csacsi - kacagott fel édesen. - Hát engem vennél el,
30 III,  148|       dolgot, Apczy Ágnes eleinte édesen nevetett az õ naiv kívánságukon. (
31  IV,  41 |        ezen a rossz ötletén olyan édesen tudott kacagni, hogy átragadt
32  IV,  126|           szeméért, amik õrá soha édesen nem néztek…~Otthon lovat