Rész, Fejezet

 1   1,  4  |      együtt!~- Ott leszek, - súgá dacosan, s azzal egyet kurjantva,
 2   1,  8  |       együtt.~- Ott leszek - súgá dacosan, s azzal egyet kurjantva,
 3   1,  12 |      megrázkódott erre a névre, s dacosan hebegte:~- Hol tudhatnám
 4   1,  12 |          Mi köze hozzá? - felelte dacosan a labanc tiszt.~Éppen ebben
 5   1,  16 |           igaz - ellenveté Katica dacosan -, mert valami mégis lesz:
 6   1,  20 | kijózanodtak. Tóth Pista ellenben dacosan, sértõdve dülöngette székét
 7   1,  20 |           fölemelte a szép fejét, dacosan, vakmerõen.~- No, hát keresd
 8   1,  25 |      kezét.~- Velem jössz - hörgé dacosan. - Velem kell jönnöd.~A
 9   1,  31 |           ablaknál, mire mindjárt dacosan szegte meg a nyakát:~- Azért
10  II,  1  |          szavakat kimondta. A fiú dacosan hajtotta le fejét. Jól tudta,
11  II,  36 |        mondá Harry komolyan.~Dick dacosan emelte föl fejét, azután
12  II,  41 |         félts engem - felelt Laci dacosan -, ha addig élek is, el
13  II,  54 |         enni fog belõle - suttogá dacosan -, azért is, éppen azért
14  II,  72 |        nagy, bozontos szõke fejét dacosan fölemelve.~Krammer úr eliszonyodék;
15 III,  1  |            önfejû volt…~Krisztina dacosan vetette hátra fejét.~- Nem
16 III,  2  |          megyek, a gyenge - szólt dacosan - és a furfang lesz a fegyverem.~
17 III,  2  |            Levágták! - szólt Kati dacosan, az ágyhoz lépve, mintha
18 III,  19 |       adlak.~- Nem bánom - felelé dacosan.~- Mégpedig legjobb lesz,
19 III,  25 |        szolgált - felelte Piroska dacosan és az ajkaiba harapott.~-
20 III,  49 |         szólt a kis leány s fejét dacosan hátraszegte.~- Gyere közelebb,
21 III,  102|       igaz, én nem tudtam - mondá dacosan, megfogván kötényét, melyrõl
22 III,  115|           ismerni.~Megrázta fejét dacosan, haja kibomlott a kendõ
23 III,  115|     megülik jó darabig.~Beléptek. Dacosan, gyûlöletteljes tekintettel
24 III,  146|     viszek.~- Nem! - mondja a fiú dacosan. - Nélküled nem megyek.
25  IV,  7  |       nõmet.~Az asszony fölemelte dacosan a fejét.~- Az nem igaz!
26  IV,  51 |         Hát csak! - szólt a fejét dacosan hátraszegezve. - Mert magok
27  IV,  52 |         Nem, nem - kiáltá a leány dacosan -, eresszen.~- De gondolja
28  IV,  57 |        fennmaradtak) színe elõtt, dacosan, kevélyen Grünblath Erzsébet.
29  IV,  97 |  tündökölt ezekre a vádakra. Pali dacosan fordította el fejét, s színlelt
30  IV,  97 |         nem ijedt meg erre, hanem dacosan toppantott a lábával. »Igenis,
31  IV,  127|       Majláth ellenben azt üzente dacosan:~- Tessék, mérkõzzünk össze! (
32  IV,  135|        szebbik, fölemelte a fejét dacosan:~- Rendelje el nagyságod,