Rész, Fejezet

 1   1,  11 |      embereket az arcokkal?~Azok a csillagok semmit sem feleltek.~Hanem
 2   1,  12 |          oda nézett fel, s az apró csillagok nyájasan pislogtak le, mintha
 3   1,  17 |      sokáig pislogtak azok a lusta csillagok az égbolton. Azok sohase
 4   1,  17 |            látta azt senki, csak a csillagok. A két katona a kocsi mellett
 5   1,  20 |          ezután… mi lesz ezután?~A csillagok benéznek a kék mennyboltozatról
 6   1,  23 |           fáradtan, mint a lehunyó csillagok, majd élénken, pajkosan,
 7   1,  24 |         künn, hold nem világított, csillagok nem pislákoltak, terhes
 8   1,  27 |            nem jött fel ma, csak a csillagok ragyogása eresztett egy
 9   1,  27 |            Egymás után bújtak be a csillagok a nagy kék paplanjuk alá.
10   1,  31 |       vagyunk!) A holdvilág süt, a csillagok ragyognak a kék égbolton…
11   1,  31 |     csillagtalanul. Minek is már a csillagok! Ott ültek, mint a siralomházban,
12   1,  34 |         csöndes volt és nyugodt. A csillagok szikráztak, nevettek az
13  II,  21 |         mikor a nyitott ablakon át csillagok fénye önt szürkeséget a
14  II,  21 |          vele.~A zápor megszûnt. A csillagok újra elõbújtak a rájuk hányt
15  II,  22 |         magas mennyboltról ragyogó csillagok integetnek neki s csodás
16  II,  95 |       felhõk alatt szempilláikat a csillagok, a vár túlsó bástyájáról
17  II,  97 |         bent a kályhában tüzes kis csillagok kezdenek sziporkázni.~-
18  II,  123|      csinos városkában mint mélázó csillagok egyenkint gyúltak ki a petróleum-lámpák.~
19  II,  123|            gyermekkorukban, csak a csillagok hiányzottak a homlokukról.~
20 III,  2  |    betakarta a bájos képet. Csak a csillagok nézték fenn, mialatt a szép
21 III,  2  |          tele volt csillagokkal. A csillagok õt nézték és talán integettek
22 III,  2  |           hajával játszadozott s a csillagok fénye mellett nézte magát
23 III,  145|         csillagászatban is. Nos, a csillagok olyan régiek, hogy bízvást
24 III,  148|   közönséges, megszokott dolog, de csillagok, melyek felfutnak, elevenebbek,
25 III,  148| szállítmány megy folyton. Az igazi csillagok szelíden, bágyadtan nézik,
26  IV,  1  |         virágok mind aludtak, de a csillagok ébren voltak, s a sok pislogó
27  IV,  63 |    ezüstöset, aranyosat sohasem.~A csillagok is elérték a mozdíthatlanságot.
28  IV,  99 |            a holdvilág sütött és a csillagok ragyogtak, de nem mindig,
29  IV,  125|           Ez az a nap. Kigyúlnak a csillagok az égen, az ablakok is megvilágosodnak.
30  IV,  128|    amennyit akar!~- Olvasatlanok a csillagok! - jegyzé meg az öreg, a
31  IV,  131|       agyag, a fétis, a bálvány, a csillagok, a nap, a tûz mind játszotta
32  IV,  132|     addiglan, míg a nap, hold és a csillagok világítanak.~Mire visszavág