Rész, Fejezet

 1  II,  127|          felpillantana az epedezőkre.~Bodner Mari vézna, beteges teremtés
 2  II,  127|                forró szerelemre.~Akit Bodner Mari meg fog csókolni valaha
 3  II,  127|             hogy atyja az excentrikus Bodner Ferenc bácsi egyszerû szatócs
 4  II,  127|      özvegyével viszonyba bonyolódott Bodner Ferenc iránti nõi engedékenységbõl
 5  II,  127|           hunyva be szemeit, melyeket Bodner bácsi, mikor életteljesen
 6  II,  127|              új viszonyokkal szemben?~Bodner úr, ki valaha tudományos
 7  II,  127|          meggyõzõdéshez vezetvén a jó Bodner urat, miszerint a megboldogult
 8  II,  127| zsörtölõdéseit és sátáni uralkodását.~Bodner úr tehát mindjárt a kesernyés
 9  II,  127|               bekiáltani:~- Hallod-e, Bodner? Az ördög vigyen el, Bodner!
10  II,  127|           Bodner? Az ördög vigyen el, Bodner! Még mindig a kártya mellett
11  II,  127|              Budapesten? Feleljen ön, Bodner úr! És mióta szabad egy
12  II,  127|        barátom! - sóhajt föl ilyenkor Bodner úr fölkelve. - Holnap ön
13  II,  127|           Mivel szolgálhatok? - kérdi Bodner a szokásos kézdörzsölgetéssel,
14  II,  127|             Komisz, pocsék idõnk van.~Bodner úr helyeslõleg bólint fejével
15  II,  127|          megízlelem.~- Mari! - mondja Bodner úr egyhangú ünnepélyességgel.~
16  II,  127|              csalódom, a kisasszony a Bodner úr leánya, nemde?~- Kié
17  II,  127|           helyzet - viszonzá Kaziray.~Bodner úrban ma nagy volt a szóbõség.
18  II,  127|        kevesek vezetõje lesz. Az öreg Bodner gyakorlati fickó, uram,
19  II,  127|              csupán anyanyelvén.~Erre Bodner úr is azt mondta:~- Teringettét!
20  II,  127|               Ez már valami! - kiáltá Bodner úr egy zöld blúzos vevõnek,
21  II,  127|             mormogott magában az öreg Bodner, egy cukorsüveget nyiszálva
22  II,  127|             Hát kegyed?~- Az én nevem Bodner Mari.~A beteg gondolkozni
23  II,  127|                hogy nem volt most itt Bodner bácsi, útját vágni e csapongó
24  II,  127|            hallottam, azért mentem le Bodner atyushoz, azaz a kisasszonyhoz.~-
25  II,  127|              kisasszony! - gúnyolódék Bodner apó életepárja, amint Marit
26  II,  127|                A vén Franci (már mint Bodner úr) eszeveszetten engedelmeskedve
27  II,  127|         elolvasták.~- Mi baj? - kérdé Bodner úr nem minden ijedtség nélkül.~-
28  II,  127|            nem gyakorlati! - dünnyögé Bodner apó behúzódva.~- Úgy, úgy,
29  II,  127|       parancsolok, megmutatom, hogy a Bodner név bármilyen mihaszna is,
30  II,  127|           megnyílt, s belépett madame Bodner.~Leírhatatlan a tekintet, -
31  II,  127|           csalódtak, mert bizony csak Bodner apó sompolygott be a maga
32  II,  127|              32 fokos spirituszt tart Bodner úr a »Kék kakas« firma dicsõségére