Rész, Fejezet

 1   1,  11 | gorombaságra.~- Miért mondod ezt, apóka? Miben hibáztuk el a vizsgálatot?~
 2   1,  23 |      feléje:~- A Bimbó megmaradt, apóka… ~Mintha egyéb törekvése
 3   1,  23 |   vasárnap, átszaladhatnál hozzá, apóka. Kikölcsönözzük a paptól
 4   1,  31 |           ennyi - most már ennyi, apóka. Csak úgy dõl a mag, nemzetes
 5   1,  31 |           kukoricás irányában. Az apóka pedig olyan egyenesen lépkedett
 6   1,  31 |         beteg vagy, öregem. De az apóka csak bizonykodott, hogy
 7   1,  31 |        önkénytelen, megkereste az apóka borostás arcát és megsimítá -
 8   1,  31 |           betegebb a leánynál.~Az apóka hévvel ellenkezett:~- Nem,
 9   1,  31 |           annál is hangosabban az apóka szíve. Mikor ezt elvégezte,
10   1,  31 |            hörögte lelkendezve az apóka és az ágy felé igyekezett.~-
11   1,  31 |           pokolba! - fakadt ki az apóka. - Nem ösmerlek többé.~Haraggal
12   1,  31 |        például én sem - mondta az apóka. - De jól van, ha maga tud,
13   1,  31 |          feldiktálni - felelte az apóka. - Az egyik én vagyok, aki
14   1,  31 |           kántor úr - szólt be az apóka. - Csak tessék mégis bevenni
15   1,  31 |    küldhesse.~Sohasem volt még az apóka olyan boldogtalan, mint
16   1,  31 |           érte. Ott ült a szegény apóka a sok gusztáló, disputáló
17   1,  31 |          közelednék dübörögve. Az apóka elsõ ösztöne a futás volt,
18   1,  31 |      tekintetet. Remegve látta az apóka halovány arcát, lesoványodott
19   1,  31 |         eltemettettem.~(A szegény apóka azt hitte a maga jóságával,
20   1,  31 |        teljes amnesztiát adok.~Az apóka mondani akart még valamit
21   1,  31 |         volt, de az tény, hogy az apóka most már nem érezte magát
22   1,  31 |      kezdett fölpendülni, mert az apóka mindig a földjein botorkált,
23   1,  31 |       pedig mintha tudná, hogy az apóka most többet eszik, egy iccével
24   1,  31 |      tenné…~- Eh - szólt közbe az apóka -, egy kis legyeskedés az
25   1,  31 |         holtat a szobába, ahol az apóka kedélyesen pipázott egy
26   1,  31 |         ismerõs hang:~- Jó estét, apóka, jó estét, anyóka!~- A Pali,
27   1,  31 |      emberek nem értek. Ugrott az apóka, ugrott az anyóka. Gyertyát,
28   1,  31 |          amit megirigyelt tõle az apóka, mert rákiáltott:~- Ne nyalakodj,
29   1,  31 |         minden kakas-taréj piros, apóka.~- De megállj csak - kiáltott
30  IV,  132|    ugyebár? - szólt a nagyothalló apóka, egykedvûen tömögetve a
31  IV,  145|       szóra!~- Nem vagyok bolond, apóka, hogy megálljak. Mondd el,
32  IV,  145|     barátaimnak. Hallgatni fogok, apóka. De valóban kíváncsi vagyok,