Rész, Fejezet
1 1, 12 | válogatta össze ott künn a várnagy. Igazán jól festett a legényke.~-
2 1, 12 | várnagyhoz fáradni.~- Ki a várnagy?~- Krucsay.~Laci megrázkódott
3 1, 12 | tette, hogy megjelent a várnagy lakásán.~Egy fiatal hadnagy
4 1, 12 | kérdé.~- A tekintetes várnagy úrral szeretnék beszélni -
5 1, 12 | Menten szolgálatjára lesz a várnagy.~Laci azt hitte, álmodik.
6 1, 12 | Nem értem kegyelmedet, várnagy uram. Én…~- Látom a »secretum
7 1, 12 | Amint tetszik - mondá a várnagy udvariasan. - Porkoláb,
8 1, 12 | úgyszólván fogságban.~A várnagy, Krucsay uram szokott mindig
9 1, 12 | pillanatban lépett be ismét a várnagy:~- Felséges uram, kegyelmet
10 II, 133| udvaron majdnem térdig ért.~- Várnagy! - mondá. - Hol a várnagy?~
11 II, 133| Várnagy! - mondá. - Hol a várnagy?~Egyszerre húsz ember jött
12 II, 133| végre elõtermett maga a várnagy, kis-kagylósi és bezerédi
13 III, 24 | tekintetes Demes Ferencz várnagy úrtól hiánytalanul átvettem,
14 III, 24 | legalább azt jelentette a várnagy úrnak, hogy a tekintetes
15 III, 63 | Kalotay Kristóf uram a várnagy is hallotta; de különben
16 III, 96 | ki tekintetes Elek István várnagy uram, megjelenvén a nagy
17 III, 108| asszonyunk! - felelte a várnagy, Szerkely Gábor.~- Nyissa
18 III, 115| elõhívatta a várnagyot.~- Várnagy! Ha vissza nem találnék
19 III, 115| sugdosva.~- Vigye õket, várnagy - mond a házigazda, látván,
20 III, 115| viceispán gyengén elpirult.~- Várnagy - szólt tompán. - Eressze
21 III, 136| emberei. Lábatlan Gergely várnagy uram mindig levett kalappal
22 III, 148| udvarába, ahol Elek István, a várnagy várta a kiszállókat nagy,
23 III, 148| neve nincs. Megértette, várnagy úr?~- Megértettem, méltóságos
24 III, 148| Hiszen tudod, hogy én csak a várnagy vagyok.~És mindenütt ilyen
25 III, 148| napokban.~A csendbiztos, a várnagy, a börtönõrök, az alispán
26 IV, 15 | pohos szolgabíró, a sovány várnagy, a tudákos levéltárnok,
27 IV, 15 | foghatón, hogy a sovány várnagy elragadtatva suttogta a
28 IV, 107| Tapolcsányi Ferenc uram volt ott a várnagy. Egy éjjel azzal költötték
29 IV, 107| nagyszerû ajándék? - kérdé a várnagy elcsodálkozva.~- Ebbe beleöltöztet
30 IV, 107| Apafi parancsát, hogy a várnagy mindenben engedelmeskedni
31 IV, 127| következõ személyzete volt: Egy várnagy, egy gazda, egy rationista,
|