Rész, Fejezet

 1   1,  2  |        Feri esküdt. A kis emberke udvariasan meghajtá magát, futó pillantást
 2   1,  4  |            Igen, - szólt az orvos udvariasan - õ elárulta a kellemes
 3   1,  9  |    mutatott.~Kléner úr fölkelt és udvariasan karját nyújtá, hogy a megrezzent
 4   1,  12 |         tetszik - mondá a várnagy udvariasan. - Porkoláb, kend átadja
 5   1,  13 |          szólt a fiatal Wildungen udvariasan.~- Köszönöm, báró úr, menjünk.~
 6   1,  24 |          azokat sorba kiemelgette udvariasan, az öregebbeknek kezet csókolt,
 7   1,  27 |        pénzemet. Megígéri?~- Meg.~Udvariasan meghajolt, megemelte kalapját
 8   1,  35 |   medve-fogat és átnyújtotta neki udvariasan.~- Ezzel kisegítem, kölcsön.~-
 9   1,  35 |        Nagyon kedves volt - szólt udvariasan a zálogbíró és átnyújtotta
10  II,  2  |        haza hálájára.~Az öreg apó udvariasan meghajtá magát, de arcán
11  II,  24 | beállítván Aladárhoz foglalni, az udvariasan fogadva vendégeit, reggeli
12  II,  32 |       kérem... - felelt az vissza udvariasan - szót sem érdemel az ilyen
13  II,  33 |        hagyhatom el.~Elsõ gamin: (udvariasan meghajtja magát a fekete,
14  II,  38 |          mint minden vendégemmel, udvariasan bántam vele. Ennyi az egész.~-
15  II,  40 |      szinte öröm volt nézni amily udvariasan társalogtak egymással. Jó,
16  II,  42 |       véget, nem is egészen olyan udvariasan, mint a párizsi Opéra Comique
17  II,  42 |           hiába is beszélne ilyen udvariasan a mi hõsünkkel, ki valahogy
18  II,  43 |           hevernek, és azt mondja udvariasan a vendégek elõtt meghajolva:~-
19  II,  62 |           tiszt elõbbre lépett és udvariasan kérdé tõle:~- Mikor utazik
20  II,  93 |            uram? - kérdé az írnok udvariasan.~- Engedje meg, hogy leülhessek -
21  II,  134|           a fõispán íróasztalától udvariasan felkelve, s arcát, melyet
22 III,  68 |         Sobri gyöngéden, finoman, udvariasan vette el a pénzét, úgyszólván
23 III,  96 |        bácsi éppen otthon volt, s udvariasan okvetetlenkedék »a miniszter
24 III,  97 |        bizony - felelte útitársam udvariasan.~- Nincs már nekem szeretõm -
25 III,  100|          hogy rá akarok gyújtani, udvariasan tolta felém a gyufatartót,
26 III,  110|         ment, lehajolt a dobozért udvariasan, s húgomnak nyújtá pár ügyes
27 III,  124|        két széket is rántott alám udvariasan.~- Okosan teszed, édes öcsém.
28 III,  144|         tessék kérem besétálni.~S udvariasan ereszté maga elöl a cellájába,
29  IV,  49 |      Méltóztassék!~Elöl eresztett udvariasan.~- A bútorokat tessék felírni -
30  IV,  62 |        kedvetlenül, de még mindig udvariasan.~Gondoltam magamban: »No
31  IV,  111|           új klienséhez, aki elég udvariasan fogadta.~- No jó, hogy megjött.