Rész, Fejezet
1 1, 4 | vele, mint akár ezzel az összetört pipámmal. Mit érdekel az
2 1, 13 | nehogy a szerelem által összetört lélek puhaságát tegye a »
3 1, 13 | tányérjai. Nemde, igenis? De ön összetört valamit… valamit Jahodovska.
4 1, 13 | nem mondom meg, miképp, de összetört valamit… És az csak egy
5 1, 13 | tányér és mint az a bizonyos összetört valami, ami Druzsba szerint
6 1, 13 | gondviselés leleményes. Az összetört tányérokra kigondolta a
7 1, 13 | kigondolta a drótostótokat, az összetört szívekre az újonnan fölfedezett
8 1, 13 | lónak baja, a kocsi azonban összetört.~- Úgy látszik - mondá Kutorai -,
9 1, 13 | mondta, hogy meggyûrõdött, összetört, elcsapta.~Druzsba úr megborzongott.~
10 1, 14 | lecsúszott az abroszról s összetört a padlón.~Dani bácsi nem
11 1, 16 | ugyan összetörheti, de az összetört pártákat össze nem rakhatja…~
12 1, 17 | van abban, hogy a gyenge, összetört folyóka-virág valami támogató
13 1, 22 | Tavalyi folyókavirágnak összetört porát, hogy az italába vegyítse.~-
14 1, 23 | összeraktam még egyszer, mint az összetört cserepeket szokás… Ott ültem
15 1, 25 | aki itt maradt, hanem egy összetört aggastyán. Az igazi énje,
16 1, 27 | éppen a hegedût érte, s összetört rajta ezer darabra.~- Mindjárt
17 1, 34 | kíséretbõl (de mennyire összetört, megöregedett a derék úr).
18 II, 12 | le egy letört gallyal, s összetört csontokkal terült el a földön,
19 II, 26 | nagyot reccsen lába alatt az összetört gally-talaj, s birkabõr,
20 II, 117| utazott New Yorkból egy összetört mennyország emlékével.~*~
21 II, 134| recsegve, úgy, hogy majd összetört. Dühbe jött a fiatal Tihanyi
22 III, 2 | tompán. - Amit az Isten ujja összetört, azt nem szabad az ember
23 III, 2 | mintha a földre vágódva összetört volna és fényes cserepei
24 III, 5 | hozzátette: - amit az Isten ujja összetört, azt nem szabad az ember
25 III, 19 | kegyelmébõl, ki egy nagy kantát összetört.~A szülék alig bírtak rájönni,
26 III, 44 | községben egy zökkenõnél összetört a tengelyünk, s az én kormánybiztosom
27 III, 113| dolga szanaszét, mint az összetört tál cserepei.~Ide tótok,
28 III, 128| Természetesen rögtön siettem haza összetört szívvel, kétségbeesve. Kezdtem
29 III, 144| körül, majd kirepült az összetört ablakon át, föl a magasba.~
30 IV, 85 | körül, majd kirepült az összetört ablakon át, föl a magasba…~
31 IV, 121| kacajjal.~Azután, mintha összetört volna, csendesen megkuporodva
|